Bláho Vince búcsúbeszéde Kecskeméten 1772-ben (Kecskemét, 1991)

BIZONYÍTÁS. I. Rész. Mi, földön ideig élő emberek, noha a mennyekben reméllendő örök életre legyünk Istentől rendelve, mégis Ádám atyánknak botlása után a tudatlanságnak hályoga úgy elfogta lelki szemeinknek fényét, hogy a tisztességes jót, melly üdvözít, a tilalmas gonoszt, melly kárhoztat, alig ismérhettyük meg. A mennyei, és természet fölött való igazságoknak fényéhez pedig értelmünk majd olly alkalmatlan, mint a bagolynak szeme a nap súgárinak látásához. Ezen vakoskodásból és setétségből vagyon a sok szakadás, bizonytalan viszálkodás, habozás az emberi vélekedésekben. Quot capita, tot sensus: majd annyi az ítflet és tanítás, amennyi elme, még az örök életre vezető útról is. Vaj! melly könnyű tehát, még a keresztény név alatt is, az istenes életnek igazgató kórmánnyát elveszteni, és az örök halálnak örvénnyében merülni. Illy veszedelemre nézve a lelki pásztoroknak, kik másoknak üdvösséges vezérlésére tétettek, legfőbb kötelessége, praedicare verbum, az Isten igéjét, a Kristus evangeliomát hirdetni (Pál apostol II. levele Timóteusnak 4. 2.; Márk evangéliuma 16.15.; Péter apostol II. levele 1.19.); mert ez ollyan, mint lucerna lucens in caliginoso loco, az homályban tapogató szarándokságnak világoskodó szövétneke és lámpása, melly megmagyaráztatva (Zsoltárok könyve 119. 130.) az embert igazgattya erköltsében, hogy hanyat-homlok a roszra ne rohannyon. Tsak hogy (oh emberi vakmerőség, vagy inkáb ördögi álnokság!) az Isten igéjét is lehet megmásolni értelmében, amint ezt, magárul szólván Szent Pál, jelenti: non sumus, sicut plurimi, adultérantes verbum Dei (II. levele a korintusziakhoz 2.17.), nem vagyunk, mint sokan az hitegető apostolok közül, az Isten igéjét meghamisítván; hanem tisztán, őszinte és híven szóllúnk a Kristusban. Azon okbúl inti tanítványait, Titust és Timoteust, (Pál apostol levele Titushoz 2. 8.; II. levele Timóteushoz 4. 3.) hogy verbum sanum, igaz, tiszta igét és beszédet, doctrinam sanam, igaz, ép tudományt hirdessenek, amitsodással ó legeltette a filippieket, melylyet is nevez verbum vitae, élet igéjének: sitis sine auerala et simplices ßlii Dei — in medio nationis pravae et perversae — verbum vitae continentes; panasz nélkül legyetek, úgymond, és az Istennek együgyű fiai — a