Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

V. TÁRSADALOM - 1. Népesség

A születések száma 1847-ben is igen magas volt a mai fogalmaink, a mai tapasztalatok alapján: 44,2 ezrelék. (L. XXI. táblázat.) Ha az egyes felekezetek részesedését nézzük, csaknem mindegyiknél a lakosságon belüli arányszámokat kapjuk a születéseknél is. Egyedül a görögkeletieknél tér el érdemben, de számuk a lakosság egészéhez képest oly csekély, hogy akár egyetlen születés is feltűnően módosíthatja a statisztikai arányt. A született fiúk aránya 51,7%, a lányoké 47,3% volt.

340 Talán nem felesleges felhívni a figyelmet arra, hogy a születések száma egyes hónapokban mindkét nagy felekezeten belül erőteljes eltéréseket mutatnak. (L. XXII. táblázat.) A felsoroláson belül az egyik feltűnő vonás a januári igen magas születési arányszám mindkét felekezetnél. A másik pedig az, hogy egyes hónapokban lényegesen alacsonyabb az átlagosnál. A reformátusoknál pl. a júniusi születési arány csak feleakkora mint a januári. Tehát egy jelentős időszakon át, a május- augusztus hónapokban az átlagosnál csekélyebb a születések száma. Ezek a sajátosságok nyilvánvalóan közvetlen kapcsolatba hozhatók a paraszti munka sajátosságaival, annak szakaszaival és intenzitásával. Néhány jellegzetes vonást érdemes kiemelni a házasságkötésen belül is. 1847-ben minden ezer lakos közül 8,45 pár lépett házasságra. Itt is azt látjuk, hogy csaknem minden felekezeten belül létszámuknak, arányuknak megfelelően jöttek létre a házasságok, tehát a különlegesen rossz gazdasági évre e téren sem reagáltak eltérő módon a különböző vallású, illetve nemzetiségű és jogállású lakosok. A házasságok kötésénél az egyes hónapokon belül fokozottabb hullámzást észlelhetünk, mint a születések esetében. (L. XXIII. táblázat.) Mint látjuk, a két felekezet szokása, gyakorlata között e téren számottevő eltérés fedezhető fel. A leginkább szembetűnő az, hogy a katolikusok a nagyböjt és az advent heteiben gyakorlatilag nem kötöttek házasságot, ami általában lakodalmi mulatsággal volt összekapcsolva, míg a reformátusoknál ilyen jellegű korlátozás nem fedezhető fel, mégha mutat is valamelyes csökkenést a házasságkötések száma e két időszakban. Újabb feltűnő vonás, hogy a katolikus házasságok kétharmadát az év negyed részében: november, január és február hónapokban kötötték, még a reformátusoknál nem egészen a fele esik erre a három hónapra. Ugyancsak feltűnő, hogy a legfontosabb mezőgazdasági munkák idején minimálisra csökkent az esketések száma: a júniustól mindszentig tartó öt hónap alatt a katolikusoknál a házasságoknak csak 14, a reformátusoknál pedig 16%-át kötötték.