Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

IV. HARMADIK ÁGAZAT - 2. Kereskedelem

Az országos vásárokhoz képest méretüket és vonzáskörüket is tekintve lényegesen szerényebbek voltak a hetivásárok, amelyek ugyancsak több száz éves múltra tekintettek vissza. Mivel ezek lényegesen gyakrabban biztosítottak lehetőséget az árúk kicserélésére, fontosságuk elvitathatatlan. Ezt igazolja az is, hogy már a XVIII. század dereka táján körültekintően szabályozta a tanács ezeknek az ugyan- 1 csak népes városoknak, piacoknak a rendjét: „.. .elrendeltetett, hogy a vásártér jobb rendbehozatala végett a középutczán fekvő deszkabódék egyenletes arányban állítassanak fel.. ."

30 Az egykori sátrakat felváltó bódék a korábbiaknál kényelmesebbek és biztonságosabbak is voltak. Ezeket csak a tanács engedélyével lehetett felállítani, illetve más számára az árusítás lehetőségét átruházni.

310 Ezeken a valóban utcát alkotó árusító helyeken a kecskeméti céhek mesterei és kereskedői is árulták portékáikat, de már az 1700-as évek derekától más városok kereskedői és iparosai is folyamatosan jelen voltak. Az állandó bódék fenntartásáért folyamodó kereskedők többsége pesti görög-szerb volt, de jelentős számban volt közöttük német és magyar is. A pestieken kívül a folyamodók között fellelhetünk egy-egy budai, esztergomi, bajai, nagykőrösi, irsai stb. kereskedőt is.

31 Ezek a bódék idővel jelentős áron cseréltek gazdát. 1850 nyarán Heisz József pesti kereskedő halála után bódéját 103 ft. és 33 kr.-ra becsülték fel. Ezeken a bódésorokon az árúk sokfélesége kínálta magát: fűszerárusok, szűcsmesterek, posztókereskedők, kordoványosok, vaskereskedők, könyvkötők, szabók, cipészek, kalaposok, csipkeverők, selyem árusítók, vászonkereskedők, mézeskalácsos, (kék-) festők, ruhakereskedők stb. portékái vártak itt vevőkre.

312 Az egyébként is látványos, hangos összejöveteleket tovább színezték a vásári komédiások. A XDC. század dereka táján a város nem közvetlenül irányította ezek forgalmát, hanem haszonbérlőknek engedte azt át. A működésük során felmerült panaszok, feszültségek feloldása, munkájuk ellenőrzése viszont továbbra is a tanács feladata maradt. Ezekből a bódékból lettek később az állandó boltok, amelyek a folyamatos kínálatot biztosították a vevők számára. ,A város 3 belső piaczain s ezek körül vannak 34, a külsőbb utczákon pedig 22, összesen 56, kereskedőboltban a portékák mindenféle nemeivel kereskedők. Kik közül némellyel igen szép és nagykiterjedésű kereskedést gyakorolnak, nemcsak itt helyben, hanem külső városokban is."

314 A fenti tények és megállapítások ismeretében is azt kell leszögeznünk, hogy Kecskemét kereskedelmét és piaci vonzását tekintve az országban, de még az Alföldön sem volt igazán kiemelkedő. Semmiképpen sem hasonlítható e tekintetben Debrecenhez, Szegedhez vagy akár csak Bajához. Ezt érzékelteti az alábbi néhány adat is: 1828-ban az országos összeírás során szegeden 56, Baján 73 jómódú (mondhat-