Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

III. IPAR - 3. Régi és új mesterségek

szervezése és a lassan erősödő higiénés igények kielégítése érdekében elodázhatatlanul fejlesztésre szorult. Már a XVIII. század végén közügynen számított egy-egy városi kút átépítése: ,A nagytemplom előtt való kút, miután igen jó forrású, ilyenre pedig a városnak nagy szüksége van, fennhagyatván, téglával kirakatni rendeltetett." A kereskedők is hajlandók voltak áldozni kutak ásására, ha a tanács anyagiakkal nem győzte: „Czollner Mihály, Horváth János, Miskolczi Miklós s több helybeli kereskedő kérelme folytán a piaczon egy kút készítés elrendeltetett oly módon, hogy annak fenntartásáról a folyamodók gondoskodjanak." 80 A különféle csordajárásokban a jelentősebb erdőtelepítések során éppúgy kutat készíttetett a város mint az egyes tizedekben.

281 Nem ritkán az egyes kutak díszítéséről is gondoskodtak: 1838-ban az un. Ka8zap kutat „szivárványossá alakították", melyhez a lakosság közadakozással 221 ft-t, a város pedig további 163 ft-t adott. Az egyes tizedek kútjaihoz 1844-ben egységes kivitelben 11 kádat készített a város. 1848 májusában a Sétányon is egy új kút készítésébe kezdtek.

282