Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

II. MEZŐGAZDASÁG - A/Növénytermesztés - 3. Szántóföldi növénytermesztés

években 40-90 család lakhatott, de 1834-ben már 111-et vettek nyilvántartásba. Közben a városban a zsellérek száma folyamatosan csökkent, miközben a tanyák népessége gyarapodott. Lakos Béla kimutatása szerint Talfája, Városföld és Csődör pusztákon kezdődött el legkorábban a gazdák megtelepedése. 1830-ban 12, 1834-ben 92, 1840-ben 127, 1845-ben 177 tanyáról szól, melyekben gazdák laktak.

103 Szerinte a szabadságharc éveiben a „.. .szöllőkben és pusztákon harmadfélszáznál több kintlakó család volt. . ."

104 Csányi János nem szól külön gazdákról és kertészekről, ő „.. .2000-re könnyen számítható tanya-épület, azokban pedig folyvást ott lakó s szinte két ezerre számítható úgynevezett kertész családot..." említ.

105 Csányi adatai nemcsak azért mondhatók megbízhatónak, mivel a város közigazgatásának egyik irányítója volt, és így friss adatokkal rendelkezett, hanem mert a II. József kori összírás is alátámasztja állítását: már 1787-ben 1308 állandóan a tanyákon tartózkodó személyt számláltak össze.

106 A kintlakók számával kapcsolatos bizonytalanság ellenére megállapíthatjuk, hogy az 1840-es évek végére visszavonhatatlan győzelmet aratott a tanya, ez a magyar Alföld jelentős részén annyira jellemzővé vált gazdasági szervezeti egység, amely a táj képét is számottevően formálta. A hódoltság során elvadult puszták megjelenésükkel ismét kulturtájjá váltak. Ezt jól érzékeltették a kortársak is: „.. .Már csak a tanyák is úgy tűnnek föl a végtelen pusztákon mint kellemes enyhadó ház a szaharai sivatagokban, miután alig lelhető csak egy tanyaépület is, mely gyönyörű facsoportozatokkal körülövezdve ne volna, és el ne volna mellékesen látva gazdagon termő zöldséges kertekkel." 3. Szántóföldi növénytermesztés Miként korábban utaltunk rá, a szántóföldi növénytermelés feltételei Kecskemét határában nem voltak különösebben jók. Néhány pusztától eltekintve a talaj annyira homokos volt, hogy csak az igénytelenebb gabonafélék termesztése vált igazán kifizetődővé. A nagyállattartás mellett már évszázadok óta folyt itt növénytermelés, bár csak a XVIII. század második felétől vált igazán versenyképessé az állattartással, és a XIX. század első felében már a szántóföldi növénytermesztés több területe vált igazán jelentőssé. Kétségtelen, hogy ezek között változatlanul a gabonatermelésé volt a vezetőszerep, de a takarmánynövények, a különféle kapásnövények is fellelhetők, sőt — ha szűkös keretek között is — érdemi kísérleteket tettek már ekkor néhány ipari növény termesztésére is. A szántóföld minél eredményesebb használata érdekében ezekben az évtizedekben a város határában már a váltógazdaság is megjelent:

108 „Rendesebb gazdáinknál már divattá vált a 3 nyomású