Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

II. MEZŐGAZDASÁG - A/Növénytermesztés - 1. Feltételek és keretek

meg, a viszonylag nagy bérleti díj és a magas adó fizetése mellett csak úgy lehetett kellő eredménnyel termelni, ha a tanyás gazdálkodási formát választották a bérlők. A nemeseket viszont a különféle lehetőségek jobban kötötték a városhoz, ezért sem törekedhettek különösebben egy-egy kisebb parcella megszerzésére. Még feltűnőbb az iparosok és a kereskedők között az árendások csekély száma. Bár jelentős hányaduk kapcsolódott valamilyen formában és szinten a mezőgazdasághoz, de esetükben is nyilván korlátozó tényező lehetett az, hogy e bérleteken csak a tanyai keretek között lehetett rentábilisan gazdálkodni, alapfoglalkozásuk pedig csaknem állandó jelleggel a városhoz kötötte őket.

7 Ujabb sEyátosságként kell felfigyelnünk arra, hogy szemben a s^ját földtulajdonnal, ahol a birtokosok 55%-át alkották az 1-10 hold közötti területtel rendelkezők, a pusztákon parcellázott árendás földek pedig ennél nagyobb táblákból álltak. Ennek alapvető oka a szervezési és gazdaságossági szempontokon túl az volt, hogy a viszonylag friss parcellázások még nem aprózódtak fel az örökösök kezén. Még a 10-20 holdat bérlők száma is meglepően alacsony (mindössze 13), sőt még a 20-50 holdat árendálók aránya is viszonylag csekély: az összes bérlő nem egészen 18%-a. Az árendások több mint kétharmada 50-200 holdas parcellákat vett igénybe, így egy igen jelentős jómódú gazdálkodó réteget alkottak (645 fó), és ugyancsak figyelemre méltó a 200-500 hold közötti árendások száma és aránya is: 107 fó, (a bérlők 11,5%-a). Feltétlenül szükséges, hogy a fentiek alapján rövid áttekintést szerezzünk arról is, hogy a földbirtoklás, a földhasználat kétféle formájából miként részesedtek az egyes társadalmi csoportok. Tekintettel arra, hogy a nemesek viszonylag szerényebb bérletet vettek igénybe, ennek következtében a növénytermesztésre szánt területnek is viszonylag szűkebb része volt kezükben: az egésznek 5,3%-a.

78 Négy nemesi háztartás közül három foglalkozott valamilyen szinten szántóföldi műveléssel, amelyek többségükben húsz holdnál nagyobbak voltak. A nemesi gazdaságokban (az összes háztartás 47%-a) 20-200 hold közötti szántó volt a tipikus. Ennél nagyobb gazdasággal csupán heten rendelkeztek, és háromszáz holdon felüli birtoka csupán egy családfőnek volt. A ténylegesen paraszti háztartásoknak nem egészen fele (45,5%) számára nyílt lehetőség szántóföld megművelésére.

79 Törpebirtokkal (1-5 hold) ren'

1 nézett 6%-uk. Tfehát a rendkívül kicsi birtokon gazdálkodók száma igen alacsony. Csak valamivel magasabb a 6-20 holdon termelők száma, aránya is, így 20 holdnál kisebb szántóföldön csak minden hetedik paraszti háztartás gazdálkodott. A valamilyen földbirtokkal rendelkező paraszti családok 60%-a 20-200 hold közötti