Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

JEGYZETEK

371 A zsellérek között írták össze pl. a következő iparosokat is: Weis József vattakészítő, Braun József szobafestő, Shhindler Károly cipész, Kőrös József takács, Dankó János kőműves stb. 372 IV. 1504. ml Ö. 195.1846/47. 373 Sokan az idegenek közül eleve a tanyákon kerestek munkaalkalmat, mivel a városban való letelepedést a magisztrátus különféle eszközökkel nehezítette. 374 rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1990/c. 329. sz. dokumentum. 375 CSÁNYI János: 1840. 78. 376 rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1987. 377 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1990/c. 100., 394. dokumentumok 378 Ebben az összeállításban nemcsak a gazdák adóösszeírását vettük figyelembe, hanem a többi társadalmi csoportokra vonatkozókat is. így érthető, hogy az összesített adatok esetenként eltérnek a korábbi táblázatok végső összegétől. 379 A szorult helyzetbe került haszonbérlök közül néhányan „al-haszonbérlőknek" engedték át művelésre a megkapott szántó egy részét. Pusztaszeren ez olyan szervezett formában ment végbe, hogy a magisztrátus szükségesnek látta a közbelépést. Soós János kiküldött másodbíró itt kilenc ilyen gazdát talált, kik közül többen „egészen idegeneknek" adták ki földjeiket. Megállapítása szerint: az alhaszonbérlők maguk is kint laknak Pusztaszeren, akik bírójuknak a járásbeli esküdt befolyásával bizonyos Sipka Bódi kertészembert választották, forma szerint feleskették, aki minden kisebb jelentőségű örökösödési, adóssági és becstelenítési ügyekben bíráskodik. Kisebb büntetések esetében 12 pálca ütésig is fel van hatalmazva. A tanács Szent Mihály napjáig tűrte meg az alhaszonbérlőket földjeiken, azután távozniok kellett. A bérlőket pedig megintette. 380 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1990/c. 5. sz. dokumentum. 381 ÍV. 1609. ml 1850-1851. 382 CSÁNYI János: 1840. 79. 383 IV. 1504. ml Ö. 200.1847-1848. 384 HAJNÓCZY Iván: 1939., Petri Edit: 1975. 385 AXVIII. század végén még csak 34 család lakott itt, de 1829-ben már 130 tagból álló kolónia szentelhette fel a város közepén templomát. Tehát velük szemben sem nyilvánult meg különösebb diszkrimináció. Nem véletlen, hogy a görögök megállapítása szerint is „Kecskeméth várossá mint a vallásos szép egyetértésről és békességről esméretes magyar város...". így érthető, hogy a magisztrátus a felszentelésen hivatalosan is képviseltette magát. De ebben a városban az is csaknem törvényszerű volt, hogy „...templomban, ahol már minden vallásbeli tisztelendő papság, szerzetesek... és számos előkelő lakosok megjelentek..." IV. 1528. Kecskemét Város és a különböző felekezetek közötti viszonyra vonatkozó iratok gyűjteménye, hl 2. 508-509., illetve 3.176-178. 386 AKozma testvérek ezen jogilag nem igazán megalapozott próbálkozásairól korábban már szóltunk. 387 Nem áll tehát helyt Hornyik János megállapítása, hogy „1746 előtt Kecskeméten egyetlen zsidó sem lakott, de még csak ideiglenesen sem tartózkodott," hisz ezt maga Hornyik is több adatával cáfolta. HORNYIK János: 1988. 43-44. Bár letelepedésüket a tanács nem engedélyezte, működésük kereteit viszont a görög kereskedőkével együtt szabályozta már 1712-ben. Adófizetésükről is több adatot őriztek meg az adókönyvek. 388 Ö KOVÁCS József: 1989. 389 KUBINYI Ferenc és VAHOT Imre: 1853. 94., illetve ENZT Géza, GENTHON István-SZAPPANOS Jenő: 1961.158. 390 IV. 1504. hl 76. 448.