Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

JEGYZETEK

313 IV. 1504, b/ 62. 104-105., illetve 309-310. Érdemes Búzás József vásár- és piacbériönek a magisztrátushoz benyújtott panaszából néhány olyan pontot, sérelmet kiemelni, amelyik többoldalú tájékoztatást nyújt a helyi szokásokról, és a korábbi gyakorlatról egyaránt. 1. A helybeli keresztény kereskedők a vásári állandó deszkabódéktól fizetni nem akarnak, tőlük 1 v. ft-t kértek, ha abban idegen kereskedő, vagy helybeli izraelita is árusított, kettőt, 2. A helybeli kupecek a megállapított fél taxát a legeltetés után nem hajlandók befizeti... 3. Miután a kofák 30 krajcárt fizetnek, az olyan lakosok vagy kertészek is legyenek kötelesek helypénzt fizetni, akik saját terményeiket árusítják, vagy viszonteladók... 4. A helybeli izraeliták 8 pengő krajcár helyett csak 8 váltó krajcárt hajlandók fizetni. (Az előbbi kettő és félszer nagyobb értékű. I. Sz. T.) 5. A nagyobb sátraknál nem az alapterület, hanem annak hossza a mérvadó, 6. A vásárban megfordulni szokott komédiások helypénz fizetése iránt is kéri a tanács rendelkezését. A tanács a túlságosan is mohónak tűnő bérlővel szemben a régen kialakult normákat tartja követendőnek. Határozata: — Az izraelita kereskedők csak 8 váltó krajcárt kötelesek fizetni. — A kupecek a sertésektől egész évre fél taxát kötelesek, a többi jószágtól csak Szent György naptól Mindszentig. — „...a kertészeket vagy minden nap álltató gazdákat is a helypénz fizetésére kötelezni nem lehetvén..." — „...a vásárokban megjelenő komédiások ezentúl felállítandó deszkasátraiktól..." 2 váltó forintot kötelesek fizetni, a kisebbektől egyet... A magisztrátus civilizált eljárását dokumentálja az alábbi eset is, amely érzékelteti, hogy nem mindenáron a helybeliekkel szembem kedvezés volt a fó célja: 1844-ben Leiter Mihály esztergomi posztókereskedő szétszedette korábbi deszka bódéját azzal a céllal, hogy később újat készít helyette. Időközben Csanádi László kecskeméti kereskedő helyét elfoglalta, és ezért kért jogorvoslatot. A tanács úgy határozott, hogy »...bátor a helybeli lakosoknak a vásártéren való árulásba minden vidékiek felett a dolog természeti előállásában elsőségük volna..." a tényállások miatt a tanács kötelezte a vásárbíróságot, hogy a helyet Leiter Mihálynak ac\ják vissza. 314 CSÁNYI János: 1840. 79. 315 BÁCSKAI Vera-NAGY Lajos: 1984. 342-345. 316 SZABÓ Richárd: 1845. 823. Város ismertetése során kiemelte, hogy annak bármely pontján meglepően sok kocsma található, és még ebbe ö sem vette bele a zugméróseket, az un. kurtakocsmákat. Még sajnálatosabbnak mondta azt, hogy ezekben a kocsmákban nem csak a bort mérték. Az „...hagyján lenne, ámbár erkölcsi tekintetben nem látom hasznát az ily számtalan kocsmáknak — ha csupán bormórést jelentenének: de jelentik az erkölcsi romlottság s fajtalanságnak műhelyét..." 317 TV. 1609. ml 1850-1851 318 rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1990/c. 157., 236., 304. dokumentumok. 319 Ö KOVÁCS József: 1990/b. 94. 320 Uo. 128-133. 321 Uo. 112-113. 322 SZABÓ Richárd: 1845. 821. A túlzott fényűzéssel szemben a tanács korábban is fellépett a szolgák, szolgálók és cselédek esetében, de a gazdák ezirányú szokásaiba nem szólt bele, ha a közbiztonságot és a közerkölcsöt nem sértette.