Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

ÖSSZEGZÉS

A pénzforgalom nagyságáról és a felhalmozás jellegéről ilyen irányú kutatások hiányában nehéz nyilatkozni. A paraszti szorgalom és takarékosság eredményeit folyamatosan megcsapolták az igen súlyos állami terhek, a különféle helyi adók, a magas bérleti díjak. Nem kedvezett a felhalmozásnak az országosan is csaknem divattá vált, sokszor tékozló fogyasztás, az öltözködésben megnyilvánuló rendkívül költséges szokás sem. A megtakarításokat részben a további extenzív termelésbe, részben az alkalmi kölcsönök kihelyezésébe tartották célszerűnek befektetni. A mezővárosi társadalom nagy változásokon ment át a feudalizmus utolsó évtizedeiben. Talán legfeltűnőbbek a demográfiai módosulások: 1707-ben 6-7 ezernél többen aligha éltek itt, 1787-ben 22626, 1851-ben 39834 főt írtak össze. A háztartások száma is hasonló változást érzékeltet: 1707: 663, 1757: 2778, 1780: 3931 és 1847: 4742 (és további közel ezer kertész háztartása). AXVTII. században is a kiscsaládok az általánosak. A különféle nagy járványokat és a még mindig igen nagy halandóságot a folyamatos bevándorlás ellensúlyozta. A város nemzetiségi összetételén a migráció lényegi változást nem eredményezett. Mivel nem csoportosan történt a betelepülés, az asszimiláció folyamatos volt. Még a görög (szerb) és zsidó kereskedők között is feltűnő volt az elmagyarosodás gyorsasága. Maradandóbb hatással volt a bevándorlás a vallási összetételre. A korábbi katolikus és református vallások mellett ennek révén emeltek az egyes hitközségek pravoszláv, luteránus és izraelita templomokat. Minden bizonnyal a bevándorlás révén változott meg a korábbi (feltételezett) 50-50%-os arány a katolikusok és a reformátusok között 1847-re 65,4:27,5%-os arányra. Már a kortársak is példásnak nevezték a városban tartóssá vált felekezeti türelmet. Demográfiai eltérések a két nagy felekezet soraiban leginkább a házasságkötéseknél feltűnőek, jól érzékelhetők még a szülések esetében, és valamelyest kimutathatók még a halálozásnál is. A késői magyar rendi társadalom egyik fô sajátossága kétségtelenül az volt, hogy nem tudott általánossá, még kevésbé kizárólagossá válni. A szabad paraszti fejlődés szigetei fenmaradtak, és számukban gyarapodva nagy hatással voltak a jelentősebb mezővárosokra, és ezeken keresztül az egész magyar társadalmi fejlődésre. Kecskemét társadalma a korábbi évszázadokban is sok hasonlóságot mutatott ezekkel. A nemesi rend itt lényegében nem volt fellelhető, hisz a beköltöző nemesek és az annalist szerző cívisek elfogadták külön-külön a rájuk háruló terhek viselését. Csak az országosan kibontakozódé refeudalizációs törekvések hatására indult meg a nemesek harca annak érdekében, hogy a helyi