A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

DOKUMENTUMOK

Közös viselését a haza terhének, Már rég követeljük; ez már nem új ének. Fizessen egyformán Pap, Nemes és Polgár, Szép Hazánk jövője törvényességre vár. S ugyanazért rögtön ez már törvénybe ment. És a fizess szótól többé senki sem ment. 7. Úrbéri viszonyok megszüntetése. Az úrbéri viszony olly terhek valának, Mellyekkel a jobbágy tartozott urának, A jobbágy azontúl, hogy robotra eljárt S ingyenes dolgáért köszönetre sem várt, Hajdan még csibét is, tojást, irósvajat Tartozott beadni jobbágy adó alatt. Királyunkat kértük a hetedik pontban : Ne légyen a jobbágy többé ily viszonyban. Légyen a jobbágynak saját tulajdona, Ingyen ne késztessék ballagni dologra. S a jobbágy ezután szabad földet mivel, Birtokától dézsmát senki sem követel. 8. Esküttszék, képviselet egyenlőség alapján. Képviselet még most idegen szó nálunk, De véle nem soká majd megbarátkozunk. Képviselő még nem volt a köznépnek, A törvényszékeken ugy intézkedtenek Rólunk de nélkülünk, amint épen tetszett ; Mert nem volt mellettünk, ki szót vezethetett. Képviselő tehát a nép szószólója, Kit megválaszt a nép osztatlan bizalma. Az esküttszék pedig olly bíróság leend, Melly szükség esetben rögtön összeülend. És az embert, ki bün miatt vádoltatik, Igazán bünös-e, ott megvizsgáltatik. S hogy ha gonoszsága világosságra jött, Fenyítő törvényszék elébe adják őt. De ha az Esküdtszék ártatlannak látja, Saját hatalmából mindjárt elbocsátja.