A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - III. A polgári állam és igazgatás első hónapjai

forradalom győzelmével „ . . . a szabadság ... a mi országunkban is felállította oltárait." Pancsován a határőrvidék főtisztkari helyén a tüntető tömeg a magyar himnuszt énekelte, amikor elkergette az udvarhű városi vezetőket. Két nap múlva Zimonyban hasonló akció során a magyar nemzetiszínű kokárda feltűzésével fejezte ki ezirányú érzelmeit a tüntető tömeg. A későbbi vérengzések színhelyén, Szenttamáson Kossuthot és a kivívott szabadságot éljenezték a szerb lakosok.

171 Megnyugtató hírek érkeztek több településről is. Kecskeméten a város vezetőinek megelégedését rögzítette az alábbi megjegyzés : „A tegnapi ülésen felolvasott magánlevélből örvendetesen tudomásunkra esett, hogy Pancsován s Zimonyban, tehát a határőrvidéken, honnan ijesztgettek, 22—23-án a katonai hatóságot letették, polgári hatóságot 24 tagból rendeltek, és magyarországi csatlakozásukat kijelentették. Roth generális elűzetett, a pancsovai polgármestert pedig, ki női ruhába rejtőzött, az asszonyok kergették ki a városból. Belgrádban is vannak már mozgalmak, és pedig a magyar háromszínű lobogó tűzetett ki."

172 Mindez persze nem zárta ki azt, hogy a szerbek hamarosan ne formálják meg saját nemzeti követeléseiket. A pest-budai szerbek már a forradalom hetében megfogalmazták azt a petíciójukat, amelyet az országgyűlés elé akartak terjeszteni. Ebben hangsúlyozták ugyan, hogy nem kívánják lazítani " .. . azon legszentebb kapcsolatot", amely a magyarországi szerbeket „a közös magyar hazához fiúi szeretettel. . . köti", s nem kifogásolták, hogy továbbra is a magyar nyelv marad a hivatalos, de igényelték, hogy az országgyűlés ismerje el a szerb nemzet önálló létét, hogy a magyarországi szerbek belső ügyeiket anyanyelvükön intézhessék, hogy az egyházi és a világi képviselőik évente nemzeti kongresszuson gyűlhessenek össze. Ezeket a követeléseket március 27-én az Újvidéken lezajlott gyűlés is elfogadta, és megtoldotta néhány újabbal is.

173 Április elején a szerbek délvidéki küldöttsége a pozsonyi országgyűlésen ismertette az Újvidéken elfogadott petíciót. Kossuth nagy tapintattal és igen körültekintően válaszolt a szerb kívánságokra, hangsúlyozva, hogy az országgyűlés „ ... midőn ez alapon a magyar szabadságot minden polgártársára különbség nélkül kiterjeszti, midőn őszintén bevallja azon elvet, hogy minden népségnek a maga nyelvét s annak belügyeiben, egyházi dolgaiban szabad használatát tiszteli : azt hiszem, azáltal a magyar nemzetnek, — ha e honnak másnyelvű lakosai igazságosak — megszilárdítását eszközlötte .. . "

174 Kossuth további biztosítékokat is nyújtott a küldöttség tagjainak : „Kettő lehet, mit adni kell szerb polgártársainknak. Az egyik helyreállítása azon szabadságjogok gyakorlatának, melyek az eddigi törvényeken alapsza171 Spira: 1983. 10. 172 IV. 1604.1. 44. 173 Spira: 1983. 11—12. 174 Thim: I. 35.