A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - III. A polgári állam és igazgatás első hónapjai

vagy „állandó katonai kötelezettséget vél alatta rejleni, vagy csak földért akar ajánlkozni." Fejér megye alispánja pedig arra figyelmeztetett, hogy „az illy felfegyverkezés pedig a szegényebb sorsú nemesség és a többi nép között könnyen kölcsönös ingerültséget vagy irigységet ébreszthetne." A tájékozatlanság és a gyanakvás olyan széles körű volt a parasztság között, hogy Táncsics is kénytelen vele kapcsolatosan állást foglalni és segíteni a parasztság felvilágosításában: „Ne higyjenek kendtek tehát azon gazoknak, kik azzal ámítgatják az embereket, hogy mindenki mindig csak katonáskodni kénytelen, s a miatt földét nem munkálhatja."

141 Bács-Bodrog megye a magyaron kívül szerb, bunyevác és német nyelven is kiadta felhívását : ... az őrseregbe írassátok be magatokat, ha be lesztek írva nem történik veletek egyéb, mint az, hogy a személy és vagyonbátorság fenntartására egyesültetek .. ,"

142 Ezen fenntartások és idegenkedések miatt jókora bizonytalanság jelentkezett olykor még a legfelsőbb szervezők között is. Ennek lehetett a következménye, hogy április 21 -én — többek értelmezése szerint — egymásnak ellentmondó két utasítás látott napvilágot, melyek közül az egyik elrendelte a nemzetőrök összeírását, a másik az esetleges ellenállás láttán annak elhalasztását követelte. Mindezek ellenére a megyék és a városok többségében, miként láttuk mai megyénk területén is, megkezdték a 20-25 év közötti férfiak összeírását. Sajnálatosan a korábbi osztályellentéteken túl április végétől újabb gond jelentkezett. Április 24-étől a kikindai összetűzéstől a nemzetiségek szembeszegüléséről kapott egyre több hírt a minisztérium.

143 Máig viszonylag keveset tudunk arról, hogy a több tízezer embert megmozgató nemzetőrségnek milyen volt a társadalmi-szociális összetétele. Urbán Aladár kiváló monográfiájában sem tudott vállalkozni arra, hogy átfogó képet adjon erről. Ebben mindenekelőtt a források hézagossága akadályozta meg. A komáromi nemzetőrségről fennmaradt feljegyzés alapján vázolta fel, kikből is állhatott 48 nyarán a nemzetőrség. Ott a 973 főnyi létszámból 10 hajósgazda, 8 kormányos, 59 hajóslegény, 13 vontató, halászok, révészek, vízimolnárok, molnárlegények, hajóácsok, ácslegények, bognárok, kádárok stb." alkották a nemzetőrséget.

144 Ez a meglehetősen részletes felsorolás más kereskedő-iparos városra vonatkozóan is számottevő támaszt nyújthat. Vidékünkön a települések aránytalanul nagy többsége jobbágyfalu vagy mezőváros volt, így a komáromi példa nem adhat megnyugtató tájékoztatást. A Kecskeméten 1848. május 18—20. között elvégzett összeírás valamivel többet árulhat el, bár itt is hangsúlyoznunk kell, hogy még a mezővárosokra 141 Ember: 1949. 19., ill. Urbán: 1973. 30—32. 142 Thim: II. 185—186. 143 Urbán: 1973. 60—63. 144 Urbán: 1973. 72.