A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - III. A polgári állam és igazgatás első hónapjai

kiáltás — árulás-árulás, mindenfelől fegyverhez, a város kivilágíttatott a népnek, hogy láthassanak, ide-oda szaladgálás, rémülés, jajgatás, a vásár alkalmával még itt heverő sátrak elrontattak és valamennyi invalidusi kaszárnya kapuit az utsza felül igen magasságú torlaszokkal elláttattak, minden ember, kinek puskája vagy kardja nem volt, a bódékat szörnyű kárral széjjel szedték, hogyha az olaszok ki találnának rohanni, ki-ki védelmezhesse magát, a Mészáros miniszter mind valami dühös hijéna nyargalt, ő volt az adjutáns ..." A levél végén még közli, hogy „Egy kecskeméti önkéntest megdicsérhető, mely megmenekült, minek előtte 3 olaszt agyonszúrt, egy mellette való pajtását, ki szinte oda való, meglőtt egy olasz . . ."

98 Ezek szerint a súlyos politikai válságot előidéző sajnálatos eseménynek kecskeméti részvevői is voltak. A baloldal és a kormány között 1848 tavaszán a feudális reakció elleni harc és a polgári átalakulás továbbfejlesztése körül számottevő véleménykülönbség, sőt sok esetben éles ellentét alakult ki. A kormányzás eszközeinek, kereteinek kiépítésével is elfoglalt minisztertanács a pozsonyi rendi országgyűlés bezárása után nem gondolt egy azonnali országgyűlési választásra. A baloldal viszont ezt az újabb fórumot is kiszerette volna használni a feudális maradványok felszámolására, a visszahúzó politikai erők gyengítésére. A részükről kifejtett erőfeszítések jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a kormány 1848. május 19-én összehívta az országgyűlést, amelynek Pesten történő megnyitására július 2-át jelölték meg.

99 Az országgyűlés összehívásának elsődleges oka viszont az egyre fenyegetőbb délvidéki szerb mozgalom volt, amelynek megfékezéséhez szükséges haderőt csak az országgyűlés ajánlhatta meg. A választói jogot az 1848. évi V. törvény 1—2 §-a viszonylag magas vagyoni cenzus alapján szabályozta. Akik választói joggal korábban is rendelkeztek, vagyoni állapotuktól függetlenül megőrizték e jogukat. A korábbi nem kiváltságosok közül csak a legalább negyed jobbágytelekkel rendelkező birtokosok, a városokban a kereskedők és a mesterek abban az esetben, ha legalább egy alkalmazottjuk volt, kaphattak választói jogot. A vagyoni cenzus alól kizárólag az értelmiségiek mentesültek. Ezen megszorítások révén a lakosság döntő többségét kizárták a politikai életből. De még a megszerzett jogokat is korlátozta az a tény, hogy a választásokat nyilvánosan kellett lebonyolítani.

100 Mindezek ellenére a baloldal kezdetben nagy reményeket fűzött a választásokhoz : „A jövő országgyűlésének alkalmasint más arca lesz, mint az eddigieknek," bizakodott a radikális sajtó. Abban is bíztak, hogy az általuk megal98 IV. 1604. I. 78. 99 Urban: 1981. 304—316. 100 Spira: 1959. 122.