A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

DOKUMENTUMOK

és előre nem látható bajok és körülmények merülhetnének fel, a megtörtént kötéseket megmásítani tanácsos nem is lévén, azok a maguk épségében fentartatni rendeltetvén, folyamodok kérelmének hely nem adathatik. B-KML. IV. 1001. b. Baja város községi üléseinek jegyzőkönyve 1847—1849. 249—250. p. 59/1847—49. jkv.-i szám. 112. ÓKÉR, 1848. augusztus 27. DÖMÖTÖR KÁROLY TANÁCSNOK A SZIREGI SÁNCOKNÁL LEFOLYT CSATÁRÓL TUDÓSÍTJA A KECSKEMÉTI TANÁCSOT Tisztelt Tanács! Folyó hó 26

an délutáni 5 órakor a Sziregi Sánczot, mely hozzánk alig 3 fertálynyi távolságra van, ahol mint sajátunkban a mi embereink örködnek, 1 300 Sz. Tamási rácz, és köztük néhány szerb megtámadta, mind kotsikon jöttek ki Szent Tamásból, a mi embereink számra voltak 60 ketskeméti és 60 több apró helyekből összegyűjtött nemzetőrökből, 3 század honvédból, egy divisió (:Sándor:) gyalog, és 20 huszárból, kik két órai tüzelés után, miután Temerénből részünkre két ágyú érkezett, a raczokat kevesebb veszteséggel vissza verték. — A mieink közül megsebesült két honvéd, egy huszár és egy nemzetőr, (de nem kecskeméti) a ráczok részéről a helyszínen holtan maradt egy szerb, kinek öltönye és fegyvere táborunkba mindjárt behozatott, többen pedig számra mintegy huszonnégyen — részint holtak, részint sebesültek a ráczok által kotsikon Sz. Tamásba bevitettek, egy kotsijokat is elfogtak embereink két lóval és egy emberrel. — Hogy Sz. Tamás ostroma mikor lesz, sőt hogy lesz e? még azt sem tudjuk, legközelebbi kedden, az az 29

e

" a Jász Kunok is haza fognak menni, nekünk is jövő September hó 6

an elindulásunkra szabadság adatott, minek következtében, miután egy kotsit sem fogunk kapni, mindnyájunk nevében kérem a tisztelt tanátsot, hogy mindnyájunk számára September 4ére ide Ó Kérre a szükséges kotsikat megrendelni szíveskedjék, hogy itt 5én pihenvén, 6an reggel elindulhassunk, mert gyalog menni embereinknek éppen nincs kedvök, miután az itt lévő többi nemzetőrökről illető elöljáróik szinte gondoskodnak, annyival is inkább szükségünk van kotsikra, mert sok beteg van köztünk, akik gyalog semmi esetre sem mehet-