A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

DOKUMENTUMOK

felőlünk fujt Sz. Tamás felé; csakis estenden jött egy futár, jelentve gr. Lázárnak, hogy az ostrom ismét meghiúsult. Ez a hir igen leverőleg hatott ránk, kivált mikor a futár azt is elbeszélte, hogy Sz Tamást ostromló 3 és 9 zászlóaljat Sz. Tamásból kilőtt golyók nagyon megtizedelték ; hát még mikor néhány nap múlva megtudtuk, hogy az ostromot vezénylő Bechtold császári generális akkor vezényelte Sz. Tamás alól a visszavonulást, amikor már a fentebb emiitett zászlóaljak Sz. Tamás külső sáncait bevették és épen az alatt a visszavonulás alatt pusztiták legerősebben Sz. Tamásból a veres sipkásokat. No de nem is volt csoda, hogy Sz. Tamás a bevehetetlenség hírében állott, hiszen Bechtold is a camarilla hive és megbízottja volt és ő neki is ki volt adva a titkos rendelet, hogy a ráczokban kárt ne tegyen. A következő nap visszamentünk Futakra, s ha jól emlékszem, gr. Lázár

2 a huszárokkal és az ágyukkal Begecsen maradt. Mi pedig folytatánk Futakon Kulán a fárasztó őrködést. Futakon ismét pár hetet töltöttünk. Egy éjjel századommal a Dunapart őrzésére valánk kirendelve. Ezen az éjen a tul parton fekvő Cserevicsből több erősen fénylő tüz jelet láttunk fellobbanni; ezen jelekből sejténk, hogy a ráczok valamiben mesterkednek; mivel pedig Futakban maradt főtisztek is látták a jeleket, már éjfél után az egész zászlóalj fegyveresen felállíttatott és csakhamar egy egész század jött hozzánk a partőröket megkettőzni. Igen setét éj volt, úgyhogy az egymáshoz alig huszonöt lépésnyire felállított őrök alig látták egymást. Hogy szürkülni kezdett, Cserevicsből ágyúzni kezdtek reánk, néhány puskagolyó is elrepült felénk, de legtöbbnyire a Dunába hullott. Egyszer azonban azt vesszük észre, hogy a Duna innenső partján elterülő s hozzánk öt hatszáz lépésnyire levő nádas és gyékényesből ugyancsak ropogtatják ránk a kézi fegyvereket. A nádastól mintegy háromszáz lépésnyire széles tiszta térség terült el és a tisztáson innen igen vastag fűzfák állottak, hat tíz lépésnyire egymástól, hogy tehát a nádasban rejtőzött a reánk lövöldöző ellenséget megközelítsük és amennyire lehet golyóiktól is fedve legyünk, az éjjel megkettőzött partőröknek egy harmada őrhelyeiken maradt, mi pedig a pihentebb század a füzekhez siettünk. És mivel ez a lövöldözés volt az ötödik zászlóalj első komolyabb megtámadtatása, mi tagadás benne, eleinte furcsán esett, mikor egy-egy puska golyó elzizzent melletünk vagy Cservicsből felénk lövöldözött három és hat fontos golyó elzúgott fejünk fölött. Már alig valánk ötven lépésnyire a füzekhez, midőn a mellettem siető Halmi Miska homlokát egy három fontos ugy széjjel csapta, hogy a véréből és az agyvelejéből még az én arcomra is freccsent. Miska elbukott, én pedig csaknem megdermedve állottam meg a szeretett bajtárs hullája felett, de ugy búgott és zizegett körülöttem a golyó, hogy pár pillanat múlva észre téritettek, futottam hát a füzekhez; utamban egy három fontos csapta szét a homokot; akkorát ugrottam, hogy egy paripának is dicséretére vált volna, s pár perez múlva egy vastag fűzfa derekánál fújtam ki magam.