A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

DOKUMENTUMOK

FÓRIÁN GYÖRGY KECSKEMÉTI NEMZETŐR LEVELE APJÁHOZ A VERBÁSZI TÁBORBÓL Kedves Édes Apám! Hosszas várakozásom után igen kedvessen esett most a napokba édes Uram Atyámnak két levelét is vehetni, minek végigolvastával méginkább megörvendesztetett édes Uram Atyámnak s minden hozzám közelebb tartozóknak fris egéségben lételüknek megértése, mi hála Istennek nékem sem hibázik, ámbár az összes három századnak egynegyed része fekvő beteg úgy annyira, hogy kórházakba már helyük nem találkozván, privát házaknál is sokan fekszenek. — Igen nagy kétkedéstől mentődtem fel annak megtudása után, hogy felváltásunkra egyik a Károly öcsém is jön, mert ellenkező esetbe aligha tudtam volna mindannak ellenére is, hogy az itteni rendetlenséget már nagyon meguntam, annélkül hazamenni, hogy idejövetelem s fáradságom eredmény a csatábani tapasztalás nélkül törten légyen ; de már a dolog öcsém jövetelével — édes Uram Atyámnak megszolgálhatatlan atyai kegyeit s jóságát tekintve, s azt által látva, hogy mindkettőnknek nélkülözésével atyai gondossága ketőztetnék — változván, a felváltó sereg ideérkeztével örömtől szomjúhozva sietek mindnyájuknak csokolásukra, — ha a mai hírek tervünket meg nem hiúsítják, mi úgy hangzik, hogy a mi felváltóinkat Szabadkánál tovább nem bocsájtják, hanem az ütközet a napokba véllünk vagy általunk történik meg, azok pedig az ütközet bevégeztéig ott maradnak, s a dolog jóra fordultával hazamennek, s úgy utánnuk a közüllönk megmaradandók. Hogy ezen hír nem éppen alap nélküli, igazolja az, hogy ide s a körül lévő táborokba tegnap és tegnapelőtt Hevesből, Baranyából, Bécsből és honvéd seregbeli rendes katonákból annyi érkezett, hogy a kormányzóink által már vissza is utasíttattak a nemzetőrök, továbbá valószínűvé teszi a napokbanni megütközésünket a ma és tegnap ide s a környékbe érkezett ágyuknak sokasága, Mészáros hadügyministernek Becsére tett lejövetele, a mi naponként Szent Tamáshozi közelebbi vonulásunk az elő csapatainkkal, úgyszintén az őrnagyunknak ma kiadott abbeli parancsa, hogy a századosok a táborból, meg a faluban is, senkit el ne bocsájsanak de végre azon ön tapasztalásom, hogy amidőn ma az Ó Kéri táborba, mi hozzánk egy órányira esik, Hajos Menyhér pénztárnoknál a zászlóaljunk részére pénzért oda által voltam, a Római sántzok és Temerini tábor felé nagy ágyuzajt hallottam és füst gömbölyegeket láttam. Éjszerint tehát mégiscsak részesülünk egy kis csatába, s ha a jó Isten megsegítene, nem is bánnám. — Mint a Szent Tamáshoz közel állott őrök állítják, Szent Tamásba már alig van ember, vagy talán nincs is, mit a