A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)
DOKUMENTUMOK
SZAPPANOS ISTVÁN TANÁCSNOK BESZÁMOL A KECSKEMÉTI TANÁCSNAK A KISKŐRÖSI TÁBORBÓL DÉLRE VONULÓ NEMZETŐRÖK ÚTJÁRÓL Tisztelt Tanács! Kötelességemnek ismervén a Kecskeméti Nemzetőrsereg hogylétiröli tudósítást megküldeni, annak következtiben tudatandóim e következők : tegnap reggel, azaz folyó hó 27 én a kiskőrösi táborból a Kecskeméti járásbeli nemzetőrsereget Palocsai őrnagy úr vezérlete alatt a ráczok ellen harczolandók az alvidékekre, mi is útnak indittatánk, hova az nap Keczelre — megérkezve a legjobban fogadtatánk minek következtiben az éjjel egy órakor megindittatva, még ma délelőtt Jankováczra érkezénk, mely utazás közbe sok nemzetőreink eltikkadtak ugyan, mert a hosszas utazást nem szokva, gyalog tenni — legnagyobb részben — ily hosszas állomást nem kis feladat volt; de most már tekintetes Bács vármegye jobban ellát bennönket, mert ő egyetlen embert sem ereszt tovább gyalog, hanem minden seregeket ellátva elegendő kocsikkal, kocsin szállíttat. — Az itteni hír szerént a ráczok erőre nézve meg nem felelhetnének a sokkal nagyobb számú és erejű magyar seregeknek, de jól be lévén sánczolva, még eddig lyukaikból ki nem vehették őket, miután azt tenni többek szerént nem is akarták; — a helybeli már megérkezett nemzetőrök, kik mások által már másodszor váltatnak fel állítják, hogy őket tönkre tenni, ha kiszoríttathatnának, mesterség nem volna. Egyébiránt a magyarok iránt a legdurvább és kegyetlenebb bánásmódot beszélik rólok, különösen e közölök menekvők ellen, kiket mint mondják égetnek, nyúznak, fejeiket sánczokra téve karókra húzzák, no de ezek mennyire légyenek igazak, nem tudni, ezt tehát csak beszélik, hanem hiszem, hogy rövid idő múlva kimerítőbb tudósításokkal foghatnók szolgálhatni. — Többire nézve miután ugy van a táborba szállt nemzetőrség értesíttetve, miként az önkéntesek buzgalma igen leolvadt, ámbár még két hétig a megkívántatok számú kikerülhet, sőt azt felül is haladhatja, mindaz által, mint közvéleményt van szerencsém tudatni a tisztelt tanáccsal a táborba szállt nemzetőrök abbeli óhajtatát miként azt eszközleni, hogy az eljövendő határidőn a táborozók, mások által felváltassanak a lehető módon eszközölni méltóztassék. — Mint közbeszúrást teszem ide, hogy tudok helységbelieket, hogy a megkívántató szám kiállítására kényszerítő módokhoz is nyúltak, és sikeresen, sőt a hátramaradtakat a sereg után erővel