A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - I. A forradalom előtt

közepe gazdasági és társadalmi fejlettségét tekintve a periférián maradt. Kizárólag agrár termékeket tudott az országos árucserébe juttatni, de ezeket minden külső piactól távol, elfogadható folyami és szárazföldi utak hiányában nem volt képes megfelelően értékesíteni. A hazai polgárosodás kezdetleges szintjén a belső felvevő piac pedig még csak minimális volt.

3 A polgári forradalom és a szabadságharc időszakában Bács-Kiskun megye még nem létezett. Mai területén akkor három közigazgatási egység egy-egy része volt fellelhető. Nagyobb hányadát az egykori Pest-Pilis-Solt vármegye alkotta, amelybe beékelődött a Jászkunság több mezővárosa és pusztája. Déli sávját pedig Bács-Bodrog vármegyétől örökölte.

4 Természeti adottságait tekintve is fellelhető a hármas tagolódás, de egybeesésről semmilyen formában sem beszélhetünk. Nagyobb hányadát a Homokhátság tölti ki, amely e vidék középső és keleti részén húzódik. A nyugati szegélyt a Duna völgye, a délit Bácska északi része képezi. Ez az országrésznyi terület talán csak a gazdasági elmaradottságban volt igazán egységes, sok más szempontból nagyok voltak az eltérések az egyes részei között. A közjogi és a tulajdonviszonyokat tekintve is igen tarka az erről a vidékről kialakítható kép. Megtalálható itt a több megyére kiterjedő egyházi nagybirtok, amely a kalocsai érsek tulajdona, aki kb. száz falu és tucatnyi mezőváros életét irányította. Az uradalom legészakibb mezővárosai között található Harta, a legdélebbiek között az Újvidékhez közel lévő Bács. Néhány világi nagybirtokos is fellelhető itt, akik ugyancsak több mezőváros, település felett gyakorolták földesúri jogaikat. A Grassalkovich uradalom kiterjedt Baja, Bátmonostor, Bikity, Gara, Mélykút, Felsőszentiván, Tataháza és Vaskút helységekre, valamint Mátéháza, Borota, Zside és Rém pusztákra. Az Orczyak legjelentősebb birtokai közé ezen a vidéken a Kisszálláson lévő uradalom és Jánoshalma (Jankovác) tartoztak. A Vécsey családnak Solton volt majorsága és kastélya. Jelentős számban voltak középnemesi famíliák is, amelyek közül a Latinovicsok, az Uzovicsok, a Reviczkyek, a Csernusok stb. említhetők, akiknek vagy kisebb vagy nagyobb majorságuk volt, vagy többen egy-egy mezőváros taxájának egy hányadára tartottak igényt.

5 A kiskunok a redemptió után kollektív nemességgel rendelkeztek, és éppen ezért városaik nem tartoztak a nemesi megye fennhatósága, irányítása alá. Igazgatásuk, terheik merőben elértek a nem kiváltságolt településekétől. 3 Kecskemét XVIII. századi gazdasági fejlődésével kapcsolatosan 1. Iványosi: 1985/c 1987/bc. d. Kiskunfélegyházára vonatkozóan: Olvasókönyv 1985. Baja város monográfiája most van készülőben. A községek monográfiái közül Kecel története és néprajza, 1985. emelhető ki. 4 1876-ig a Jászkun Kerület Kiskun Kapitányság önálló közigazgatási egységként működött. Bács-Kiskun megyét a 4343/1949. M. T. sz. rendelet alapján hozták létre. 5 Részletes tájékoztatást nyújt: Bács-Bodrog vármegye III. Bp. 1909., ül. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Bp. 1910.