A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

DOKUMENTUMOK

Tisztelt Polgártársaink! Átalakulási mozgalmak láncolatában a körülmények hatalma, az idő erénye vagy bűne irányozván a korszak eseményeit, czélszerű engedmények, mielőtt a néptenger felháborodott, s azután kérlelhetlen szigor a rend érdekében, — e kettőben áll a békés forradalom titka. Hála a Magyarok Istenének, mert ha bár fölséges hazánk fölé mártzius hónapban villámrejtő fellegek bomlanak, a nemzeti lét s nemlét terhes pillanatiban fönséges nádorunk bölcs esze magyar szívével párosulva, s az országgyűlés hű jellemű, tántoríthatatlan nagy férfiaival egyesülve dicsőén elháríták a politicai menyköveket, s a nemzeti szabadság s törvényi egyenlőség oltára körül a szent béke zsámolyánál találkozván, szerencsésen átéltük a szabadság első örömeit. Itt forró érzelmeink örömtengerében buzgón üdvözöltetek a szabad sajtó, a nemzet lelki-ismérete, melly a hazai kincsek fűzérében első láncszem. Testvérültünk a századokig adómentes hazafiakkal, s kezet nyújtva a köz haza boldogságáért, leomlott a kiváltság sorompója, mely a nemest a honpolgártol századok ota elválasztva, az irigység s rangharcz keserű küzdelmeit annyiszor előidézé. Fenn dobogott szívünk a nemzeti függetlenség, s felelős ministerium szentesítésével, s midőn honfiaink csillagait üdvözöljük a kormánykoszoruban, tisztán áll lelkünk előtt, hogy a magyar nemzet boldogsága felé indult e nagy férfiak vezérlete alatt. Lelkünk elmerült örömében, hogy az úrbéri viszonyok megszűntettek, s habár mi soha úrbéri bánlás nyöge alatt nem létezénk, a nagy hatalmú uri kapocs elég bilincse volt rég polgáriasuk szabad lelkünknek, s hála az égnek, mert ezutánra nehéz szorgalmának gyümölcseit mindenki osztatlanul élvezhetendi. — Eltűnt örökre a papi tized, s e nemes áldozat egyik forrása levén a nép boldogulásának, reméljük, e kedvezetes nyeremény erősebb tiszteletkapcsot fűzend a tisztes rend s hívei közé. Megalapíttatott a nemzeti őrsereg, s felállítva van a szabad kebleken a nemzeti védbástya, mert ki nem hitvány zsoldért, hanem édes hazájáért, szabadságáért, önléte s kevés családjának életéért lép a küzdtérre, kész az életét feláldozva vérét ontani, hogy dicső legyen a harcz, dicső a haza, melyért vív. Biztosíttatott az évenkinti országgyűlés Buda-Pesten, nagy leend szíve a hazának s szabadabban dobog majd a külbefolyás titkaitol menekült kebel. Megadatott a népképviselet, mellyért milliók buzgó sohajtjai némán epedezének, s a szabad választás szent jogában részesítetteknek hangjai keblök koporsójából szabadon napfényre kerülendhetnek. Leromboltatott a szerencse ámításain elszegényült népjáték kereke, a lotteria, s az emberiség szent java győzelmet ül a nemtelen gazdulás romjain. Alkotva lőn a hitvallások közt létező jogi s kötelességi különbségek megszűntetése végetti törvény javallat, s a vallásbéli különböző felekezetűek polgári egyenlősége kimondatván, a lelkiismeret szabadsága szentesíttetett. Ennyi nagyszerű polgár-jogok, ennyi óriási változások kedvezései között elmerülve szívünk szabad örömében, a 15 ezer bajaik keble mártius 27-én buzgó imába dobogott fel a földi sorsok leghatalmasb intézője, az ég ura trónjához, s hogy örömünk kiegészüljön, azon lelkes polgártársainknak,