A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)
DOKUMENTUMOK
vivása 1 szorosabbra fűzé is azt, de erőnket csak kis hazánknak szentelők — magasabb országos czél nem dagasztá keblünket, mert helyzetünk úgy akará, hogy a közös honra hatással ne lehessünk, úgy nézzük azt mint mostohánkat, s ettől viszont úgy nézeténk. De e korszak lejárt! Nincs többé a hazának mostoha fia mindnyájan egy nagy család tagjai vagyunk. Polgárok hona már ez, nem uraké és szolgáké. Bontakozzunk ki tehát mi is a provinciális érdekből s eggyesüljünk a köz haza emelésére, — mert csak az lehet egyénileg boldog ki egyszersmind nemzetileg is szerencsés. Ugyan azér felhívjuk a tisztelt Közönséges fennt elősorolt 12 pont alatti kívánat elfogadására, — magáévá tételére : s velünk e részbeni egyesülésre is - szem előtt tartván: hogy a mi egy embernek vagy kevés számnak nem lehető azt az összvetartás könnyen ki vijja. — Nem magunk, a haza kivánata ez, — mely eránt hideg közömbösöknek lennünk többé nem szabad. — Emeljünk szót mi is egyébb honfiakkal — nem fog többé szavunk elhangzani s lépjünk fel velők erélyesen, s tevőlegesen, mert ki örökké más segélyére vár, az a jobb sorsot nem érdemli. — Nagyobb összhangzás okáért miképp mi — úgy a tisztelt közönség is szíveskedjék a Kerületek Nádori Alkapitányát minél előbbi köz gyűlés tartásra felkérni — oda menő küldötteket pedig a képp utasítani, — hogy az ezen pontoknak öszves törvényhatóságilag leendő elfogadásukat a Nemzeti Őrsereg rögtönzi és általános fel állittatását, s felfegyverzését eszközöljék, tegyük pedig ezt a köz béke, nyugalom és rend fenntartás kedvéért, mert a miniszterelnöki 1° körlevélben érintett bizodalom lelke, s nyugtató érzelmek a Nemzetben ez által is öregbülvén, a hanyagság, vagy egykedvűség szülte botrányok, és zavarok ki kerülve leszenek. — Egyébbiránt a Kis Kun ellenzék által alóliróttak elébe terjesztett kivánatot szükséges tudomány és tárgyalás végett % alatt ide zárva midőn meg küldjük - maradunk Kun Szent Miklóson március 21 én 1848 k esztendőben. A Tisztelt Közönségnek attyokfiai és polgártársai Szabad Kun Szent Miklós Város Közönsége és Tanácsa B-KML. Kh. V. 201. B. Mm 225 N° 3. 1. Az utalás a kerületek „belrendezési" reformjáért folytatott törekvésekre vonatkozik. A reformtörekvések egyik fő akadályozója a Jászkun Kerület főkapitánya és országgyűlési követe, Szluha Imre volt, aki a közgyűlés határozataival ellentétesen foglalt állást az országgyűlésen. Ezt felismerve a kunszentmiklósiak és más kiskun helységek ellenzékbe tömörülve többször közvetlen beadványban fordultak az országgyűléshez. Lásd: Bánkiné Molnár Erzsébet: A „Rendszeres Bizottsági munkálatok" szerepe a Jászkun Kerület közigazgatásának megreformálásában (1791—1843/44) = In : Szolnok Megyei Levéltár évkönyve 1. 1986.
