A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - IV. A szabadságharc megszervezése és sikerei

lehetőséget ígért. Görgei ellenszegülése, katonai veresége és sebesülése miatt elvesztette azt a lehetőséget, hogy kedvezőbb úton, jobb körülmények között juthasson a kijelölt térségbe. A kormány a stratégiai döntés, a tábornokokkal vívott csatározás mellett figyelmét a katonai utánpótlás biztosítására, ezen belül is elsődlegesen az újoncozásra koncentrálta. Az országgyűlés Kossuth javaslatára még április 24-én újabb 50 ezer honvéd kiállítását szavazta meg. Ennek végrehajtása a növekvő elkedvetlenedés, a szegényebb rétegeken belül jelentkező kiábrándultság és súlyosbodó anyagi gondok között minden korábbinál nagyobb energiát és szervezőmunkát igényelt. Településeinken belül nyílt szembeszegüléssel nem találkozunk ugyan, nincs hiány a hazafias megnyilatkozásokban, de egyre gyakoribb a kibúvók keresése, az engedelmesség megtagadása. Amikor Asbóth ezredes népfelkelést sürget Félegyházán, a város azzal búvik ki a gyors segítségnyújtás elől, hogy csak egyenes kormányrendeletnek köteles engedelmeskedni. 357 Majd május végén hosszas vitájuk kerekedett a kerületi biztossal affelett, hogy néhány tucat újonc kiállítása az előző sorozás rovására történt-e, avagy már az újabb kötelezettséget tudták le velük, miközben egyre gyakrabban érkeztek a felszólítások a kiskun helységek elöljáróihoz, hogy a szabadcsapatokból tévedésből vagy önkényesen többen hazaszöktek. 358 Kecskeméten is a májusi toborzáson már a sorshúzáshoz is kénytelenek voltak folyamodni, hogy a kellő számú újoncot ki tudják állítani. 359 Az elöljárók itt is korábban mindenekelőtt a táborozás sikereire koncentráltak, ezekben a hetekben már egyre több kimutatást készítettek arról, hány főt állítottak ki az elmúlt hónapok során, és ez mennyivel múlta felül az előírt számot. 360 Május derekáig a kötelező 753 katonával szemben a város 964 főt állított ki, és korábban különösebben nem számolták, a szükséges áldozathoz milyen arányban járultak hozzá. Az első ilyen jellegű számvetésre csak a tavaszi hadjárat végén került sor. Ugyanígy rögzítették Ókécske és Tószeg esetében, hogy a követelményeknek pontosan megfeleltek, illetve emelték ki, hogy Újkécske a kötelezőnél 3 fővel több katonát állított ki. 361 ï|C *}C A lankadó áldozatkészség ekkor még nem vált olyan mértékűvé, hogy az a hadszervezők munkáját bénította volna. Kecskemét város tanácsa, miközben rögzítette a katonaállítás terén az igazán jelentős előlegét, záradékul hozzátette: „ . . . mindezt nem tekintve, oda irányozzuk tellyes készségünket, 357 V. 141. A. I. 117. 358 K.M. D—A. 59. 53. 1-9., ill. D—A. 59. 53. 1-15. 359 IV. 1604. VIII. 26. 360 IV. 1604. V. 10. 361 XIII. 3. május 23-án kelt irat.