A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - IV. A szabadságharc megszervezése és sikerei

Ezek hatására Kalocsa és Solt térségében jelentős gerillaháború bontakozott ki. „Patajon felül mintegy 3000-en, Kalocsán pedig 1000-en táborba szállva várták a pillanatot, melyben a meghóditásukra küldött nyomorult szabadság-gyilkosokat eltörlendők lesznek a föld színéről." így az ellenség kénytelen volt lemondani arról, hogy a Dunán kapcsolatot teremtsen a horvátországi és a délvidéki csapatokkal.

332 A soltiak még arra is vállalkoztak március 7-én, hogy a Dunán átkelve a Dunaföldváron állomásozó császáriakat megfutamítsák. A kalocsaiak néhány nappal később Bende József szemináriumi vezető irányításával csaknem ugyanezt megismételték. A teológusok és egy csapat nemzetőr Paksra evezett, de mire odaértek a császári katonák onnan visszavonultak.

333 Szeles Lajos solti kormánybiztos arról értesítette Kossuthot, hogy a járásban megszervezett népfelkelés révén 4 hétig távol tudták tartani az ellenséget.

334 Nem volt tehát alaptalan Batthyány Kázmér kormánybiztos megnyilatkozása, aki a járási Védelmi Bizottmányhoz intézett levelében egyenesen magasztalta Pest megye alsó részének lakosait, akik lelkesen teljesítették hazafias kötelességüket.

335 A sok irányból jövő segítőkészség és a helyi ellenállások bármennyire hasznosak és hősiesek voltak is, nem vehették fel eséllyel a harcot a nagyobb katonai egységekkel. Bajára 1849. február 14-én vonult be Petricsevics Horváth császári őrnagy vezetésével egy jelentős katonai egység. Pilaszánovics József városi főbíró szerencsére még idejében el tudott menekülni.

336 Kalocsa sorsa március 19-én teljesedett be, ahova Bajáról vezényelték ki a megszálló egységet.

337 Bár a Duna-Tisza közének középső része stratégiai szempontból a háború egésze alatt nem vált meghatározóvá, az összekötő vonalak tartása és a hadsereg élelmezése szempontjából igen fontosnak bizonyult mindkét fél számára. A Cegléd-Szolnok térségében állomásozó császári csapatok számára is ezért vált fontossá Nagykőrös és Kecskemét hódoltatása. Erre Jellasics március derekán vállalkozott. Kecskemét polgármesterét, Hajagos Illést és főbíróját, Csányi Jánost március 13-ra magához rendelte Ceglédre. A város korábbi engedetlensége miatt annak felperzselésével és kifosztásával fenyegetőzött. Bár ettől a fenyegetéstől elállt, mivel a város az újabban követelt élelmiszereket és takarmányt kiszolgáltatta, a március 14 —16-ig a városban és környékén állomásozó katonaság igen nagy károkat okozott a környező szőlőkben és gyümölcsösökben.

338 Sok más település és város kénytelen volt elszenvedni a császári katonaság rablásait és zsarolásait. Kalocsára 3544 Forint sarcot vetettek ki.

339 Ordason 332 Spira: 1961. 521. 333 Bárth: 1975. 233. 334 Kossuth L. az OHB élén II. 738—739. 335 V. 307. a) 55. 336 Thim: 1896. 537. 337 Bárth: 1975. 233. 338 Hajagos: 1892. 94—102. 339 Bárth: 1975. 233.