A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - IV. A szabadságharc megszervezése és sikerei

népnek, mely minden kaputos embert kiirtani akar, nem akart puskaport kiszolgáltatni. . :" Vukovics Sebő kormánybiztos február 6-án azt jelentette Szegedről, hogy: „... A nép rossz hangulatának (az urak bárgyúak, levertek, szintúgy félnek a bundás magyartól, mint a rácoktól, a széleskalapú polgárok gyűlölséggel telvék a kaputosok ellen) főoka, hogy e két osztály közt semmi kapcsot tevő népszerű egyéniség nincs."

301 A szűnni nem akaró délvidéki harcok mellett a császári csapatok manővereiről keringő híresztelések tették álmatlanná a falvak és mezővárosok főbíráinak éjszakáit. Január első napjaiban Kecskeméten a lakosság jelentős hányada a városban lévő házaikat lezárva a tanyákra költözött a császári csapatoktól való félelmében. A tanács kénytelen volt szigorúan fellépni a tömeges távozás ellen, és megtiltotta a város elhagyását.

302 Kiskunhalason is hasonló állapotok alakultak ki. A város vezetői úgy látták, hogy mivel a veszedelem közeleg, „... egy erőben lévő embernek sem szabad minden vagyonának elvesztése büntetése alatt a bíróság tudta és írásbeli engedélye nélkül elhagyni ..." a várost. Engedélyezték viszont, hogy a gyerekek, az öregek és a nők a tanyákra húzódjanak. Egyben elrendelték a város körüli árok megásását.

303 Szentkirályi Móric, a jászkunok főkapitánya átállt a császáriak oldalára. Pest megye tisztviselőinek nagy része ugyancsak a császár parancsát követte, és utasításaikkal a falvak és a városok vezetőit, lakosait hasonló árulásra késztették. Ezek a hetek és hónapok lettek a nemzeti egység igazi próbakövei. A magyar nemzeti hadseregtől távol, két felől egyre erőteljesebben fenyegető ellenség szorításában kellett a civil lakosságnak és a városok tisztségviselőinek dönteni, melyik fél érdekében hozzanak áldozatokat, kiknek érdekében vállaljanak súlyos megtorlásokat. A jászkunok már január elején eljuttatták a Honvédelmi Bizottmányhoz hűségnyilatkozatukat,

304 majd Kossuth február derekán válaszolt személyesen az őt felkereső félegyháziak küldöttségének hűségnyilatkozatára.

305 Ács Károly Pest megyei szolgabíró arról számolt be Kossuthnak, hogy a Kiskunságban és a solti járásban szerzett tapasztalatai szerint a nép hangulata jó, de a tisztviselők hanyagok. Hazabocsájtottak olyan önkénteseket is, akiket a háború végéig fogadtak fel.

306 Fülöp György dunavecsei jegyző arról tájékoztatta Kossuthot, hogy a nép lelkesedéssel fogadta a Honvédelmi Bizottmány elnökének üdvözletét, fegyverkezik, és nem hajlandó teljesíteni az áruló tisztségviselők rendeleteit.

307 A bajaiak arról győzték meg, hogy 301 V. 240. XLVI. 159—160. 302 Thim: 1935. III. 361. 303 Uo. 405-^106. 304 Pap: 1869. II. 339—340. 305 Kossuth Lajos az OHB élén II. 424. 306 Uo. 404. 307 Uo. 418—419. Részben az ellentmondásos helyzet, részben Fülöp György ellentmondásos személyisége magyarázza, hogy ő beszél áruló tisztviselőkről, aki nemsokkal korábban hagyta el szabadcsapatát. Tettéinek motívumait pontosabban fel kellene tárni, hogy eljárása igazán érthető legyen.