A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - IV. A szabadságharc megszervezése és sikerei

s többnyire elsántult csorda népe ... A Brucknál üdvözletet mondani, s nemzeti zászlónkat a határon kitűzni két szakasszal jövénk be. Ezen ünnepélyességnél kimondhatlan kedves érzelem lepé meg kebleinket, s a német lakosok vivát kiáltásai, a mi éljen harsogásunkkal testvéresülve, harsogták keresztül az ég boltozatait. Istenem ! Ki hitte volna, hogy a rögtönzött magyar haderő illy rendkívüli, mondhatnám históriai emlékű művet — olly rövid idő alatt kivívni képes leéndjen!"

270 A magyar katonák és nemzetőrök lelkesedése majdnem olyan nagyra nőtt ezekben a napokban mint a hadvezetés és a kormány zavara. Miként a szabadságharc korábbi és későbbi hónapjaiban is oly sok alkalommal az egymásnak ellentmondó katonai és közjogi érvek, megfontolások szinte megbénították a döntéshozókat, és ezúttal is csak későn, a bécsi forradalom leverése után mertek dönteni, aminek politikai, katonai és erkölcsi szempontból egyaránt súlyos schwecháti vereség lett a következménye. * * * Az ellenforradalom első fegyveres támadásának visszaverése, Jellasics seregének az ország területéről történő kiűzése rendkívül erőteljes visszhangot váltott ki mind külföldön, mind Magyarországon belül. A 48-as forradalmak sorozatos veresége után a reakció, és éppen úgy a polgári haladással együttérzők számára rendkívüli fordulatot jelentett a horváth bánnal összefogott császári erők súlyos veresége. A pesti nép szeptemberi forradalmi fellépése, majd a bécsi októberi forradalom fellángolása néhány hétre azt a látszatot keltette, hogy a Habsburg-ház mögött felsorakozott konzervatív erők súlyosabb helyzetbe kerültek mint márciusban. Részben a magyar katonai és politikai vezetők bizonytalansága, főként pedig a nyugat-európai konszolidáció miatt az átmeneti helyzeti előny gyorsan szertefoszlott. Az ellenforradalom újabb fegyveres támadást tudott indítani a sok oldalról fenyegetett és sok belső gonddal is küzdő magyar polgári állam ellen. A kritikus szeptemberi hetekben létrejött nemzeti összefogás és az első jelentős katonai és politikai sikerek azonban átsegítették mind a kormányként működő Honvédelmi Bizottmányt, mind a lakosság többségét a schwecháti vereség és a hadsereg visszavonulása nyomán keletkező megrázkódtatásokon. Kossuth és munkatársai a korábbiaknál is nagyobb elszántsággal és szinte emberfeletti erőfeszítéssel fogtak hozzá a szabadságharc megszervezéséhez. A harc közben tovább épült a hadsereg, a háborús feladatok elvégzésére is egyre alkalmasabbá vált a polgári közigazgatás, a rendkívüli állapotok között létrejött kormány, a Honvédelmi Bizottmány nemcsak a pánikhangulatot tudta elkerülni, hanem fokozatosan rendezte sorait, és a korábbiaknál is nagyobb terhek vállalására tudta rávenni az addigi vívmányok érdekében az ország lakosságát. 270 IV. 1604. III. 17.