A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - IV. A szabadságharc megszervezése és sikerei

előcsapata az átelleni hegyeken felfelé. A második félszázadunkat Ivánka őrnagy és segéde felvezette a közel levő hegyek sziklás helyei közé. E félszázad vezére ekkor én valék s a belső postot foglalám el öt derék legénnyel. A horvátok előre nyomultak, a tüzelést megkezdők, s tüzelés között húzódtunk az innenső hegyekbe, hol jobb állást vettünk magunknak. Én tized magammal a hegylánc azon gerincén valék ekkor, melynek ellenében szinte nagy hegy volt, mintegy 500 lépésnyire, melly meg volt rakva szerbekkel. Bal szárnyukon húzódtak többi kecskeméti bajtársaim. Az első félszázad Herczeg vezérlete alatt a másik oldalon volt. A kecskemétiek általános dicséretet arattak. Kiállották a tüzet mint kőfal egészen délután 4 óráig . .. Gió őrnagy hozzánk jött és hosszas dicséret után monda, miszerint bennünket magunkra hagyand s oda megy hol a népet hajtani kell az ütközetre . . ."

263 Azok a nemzetőrök, akiket Kossuth lelkesített fel szeptember végén toborzó körútján, igen jeles módon működtek közre a horvát támadás teljes felszámolásában. Velük együtt harcolt az az ötszáz jászkun, akik Szolnok alatt gyülekeztek Görgei vezetésével, majd a Csepel sziget védelmére a Duna mellé vonultak.

264 A Dunán átkelt népfelkelők egy része Aba és Sárkeresztúr érintésével Kálóz, majd Dág irányában menetelt. Az egyik kecskeméti nemzetőr így élte át az ozorai fegyverletételhez vezető eseményeket: „Dég helységtől egy óra járásnyira esik Ozora, erdővel vétetve körül, melynek alsó részén egy majorság mellett folyik a Sió vize, a Balaton egy ága, keskeny, de mély víz, az átmeneteire híddal ellátottan. A horvát sereg pénteken idáig jött, s az erdőségbe vonult be, hol a Sió vizén a híd felszedetve, az előttük álló Tolna megyei Nemzet-Őrség által a tovább menetelbe megakadályozódott. Szombaton, őszhó 7-én

265 már reggeli három órakor a sereg megindult Dégről . . . Reggeli nyolc óra lehetett, midőn az erdőt elértük. ... A sereg mindenütt körül fel volt állítva, a mintegy 40—50 000 torokból kiáltott „Éljen a magyar!" kiáltást az erdő meg hatólag vizhangoztatá. E nap a történelem évkönyveiben örökre emlékezetes fog lenni, melynek hasábjain hasonló eddig még nem olvasható, hogy mintegy 9 000 főből álló sereg 12 ágyúval ellátottan oly helyen, mely a maga védésére oly igen alkalmas, minden ellent állás nélkül magát fel adta ! ! Megemlítést érdemel itt a kecskemétiek őrnagya, ki midőn "íhég fegyvereik nállok voltak, a főparancsnok által előterjesztett feltételt bizonyosan sem fogadták el, másod magával közibök menve, mintegy 20 főből álló előcsapatot fegyverkeztetett le."

266 Róth tábornok hadtestének lefegyverzésében szerzett érdemeikkel méltán részesültek a kecskeméti felkelők mind Perczel Mór fővezérnek, mind Kecskemét város vezetőinek dicséretében. Mindezt megtetézte az az elismerés, amelyet Kossuth Lajos küldött számukra levelében.

267 263 IV. 1604. II. 158. A levélben szereplő Gion őrnagy Guyon őrnagy, a későbbi legendás hírű tábornok. 264 Herendi: 1901. 55—57. 265 Október 7-én. 266 IV. 1604. II. 137. 267 IV. 1604. III. 10., illetve IV. 1601. a) 127. kgysz., valamint IV. 1604. 163.