Bálintné Mikes Katalin - Szabó Sándor: Így kezdődött. Dokumentumgyűjtemény Bács-Kiskun megye 1944–45. évi történetéhez (Kecskemét, 1971)

November és december hónap folyamán beszervezett polgári rendőrség ko­moly erőt képviselt és kezdett kibontakozni a demokratikus rendőrség jellege. A ta­nyai és külterületi őrsök önellátók voltak. Sokkal nehezebb volt a belterületi ren­dőrök legfontosabb közszükségleti cikkekkel való ellátása, mert a polgármesteri hiva­talnak és a Nemzeti Tanácsnak nem volt erre a célra fedezete. Tóth Lászlóval sokat tanácskoztunk ezen a kérdésen, amelyhez hozzájárult a polgári lakosság ellátatlansága is. A Nemzeti Bizottság az első hetekben nem tudott a rendőri ügyekkel foglal­kozni. A pártok a saját pozíciójukat igyekeztek erősíteni és a Bizottság polgári pár­tokhoz tartozó tagjai nem igen ismerték a rendőrség szervezésének súlyos problémáit. A szovjet parancsnokságok rendészeti ügyekben nem a vegyes politikai összetételű Nemzeti Bizottsághoz, hanem a Polgármesterhez és a polgári rendőrség parancsnoká­hoz fordultak intézkedés végett. Miután a rendőrség teljes személyi állománya nyugatra távozott, a város rendjét a szovjet katonaság vigyázta. Szükség volt olyan polgári rendőrség fel­állítására, amely komoly segítséget tud nyújtani a katonaságnak és később önállóan el tudja végezni ezt a fontos rendészeti feladatot. Tóth László polgármesterrel együtt sok éjszakába nyúló tárgyalást folytattunk a város parancsnokságon. 1944 utolsó heteiben háborús viszonyok között csak a szovjet parancsnok­ság bizalma mellett volt lehetőség a szervezésre. Ezt a bizalmat a vezetők megfelelő hozzáállása adhatta meg. Bátran és gyorsan kellett cselekedni. Felelősséget kellett vállalni mindenért, a mutatkozó hibákért is. Mint már jeleztem nem mindenki hazafias vagy párt meggyőződésből vál­lalt rendőri beosztást. Voltak ravasz érdek emberek akik csak átvészelni akarták ezeket a napokat. A meggyőződés fokát a munka jó elvégzése jelezte elsősorban. A jelöltnek lehetőleg ismernie kellett a rendőri szolgálat alapfogalmait. A közbiz­tonsági és sokrétű rendőri feladat ellátása mellett, a rendőrség gondja volt a városon átvonuló szovjet hadsereg kalauzolása, tisztjeinek szállás biztosítása. A munkaerő hivatal által kijelölt munkások mozgósítása. A szervezés alatt levő kórházak felsze­reléséhez szükséges ingóságok gyűjtéséhez karhatalom biztosítása stb., stb. előre nem várható igényekben való részvétel. A felszabadulás első heteiben a polgári rendőr jelvénye a vörös karszalag és egy tekintélyes bot volt. A szovjet városparancsnokság csak egészen kivételes esetekben engedett lőfegyvert. A leromlott közbiztonság megjavítása, különösen a tanyavilágban bottal és karszalaggal nem volt biztosítható. November végén és december elején érkeztek jelzések, hogy a tanyák között orosz katonai egyenruhában álcázott huligánok garázdálkodnak és fosztogatják a környék lakosságát. Voltak közöttük élet elleni bűncselekménnyel gyanúsított bűnö­zők is. Fegyvert kértünk és kaptunk, a szikrai szőlőkben rendőreinknek sikerült elfogni egy haramiát és előállítani a Szovjet városparancsnokság elé. A siker meg­növelte a rendőrség iránti bizalmat. Ezután lomtárba került a „furkósbot" és rend­őreink fegyverrel teljesíthettek szolgálatot. Elképzelhető milyen nehéz lehetett egy nagyvárosi rendőri testületet szer­vezni majdnem semmiből. Különösen minden anyagi ellátottság nélkül, tisztán ebben a munkában résztvevők emberségére és a jövőbe vetett hitére támaszkodva. Pl. mennyi határtalan energiát igényelt a győztes Szovjet hadsereg Kecskeméten átvo­nuló vagy pihenő alakulatai részére szükséges élelmezéshez, a parancsnokság által megállapított nyersanyagokat biztosítani.

Next

/
Thumbnails
Contents