Bálintné Mikes Katalin - Szabó Sándor: Így kezdődött. Dokumentumgyűjtemény Bács-Kiskun megye 1944–45. évi történetéhez (Kecskemét, 1971)

szerveztek (168. számú irat). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium elrendelte a tehetséges, falusi, „versenyvizsgás" tanulók továbbtanulásának biztosítását is (180. a. és b. számú irat). NÉPMÜVELES Előtérbe került az iskolán kívüli népművelés megújítására és kiszélesítésére való törekvés. Ezt is a nemzeti bizottságok kezdeményezték (168. számú irat), de csak az 1945/46-os tanév kezdetére tervezték a rendszeres munka megindítását (179. számú irat). A pártok nagyon fontos politikai eszköznek tekintették az előadásokon, ünnepélyeken kívül (116. számú irat), a haladó, elsősorban a szovjet filmek megtekintését, ezért még külön, kötelező mozilátogatásokat is szerveztek az ifjúság körében (190. számú irat). Kecskeméten március 20-tól a színházi előadások is megkezdődtek.

153 A kulturális és sportélet is fokozatosan megindult. * A felszabadulás első évfordulóján Tóth László kecskeméti polgármester visszatekintve az egyéves fejlődésre, elmondotta: ,,. . .Az események nem alakultak terveink szerint. A megpróbáltatás súlyosabb volt a reméltnél. Egyetlen vigasztalásunk annak felismerése, hogy a Vörös Hadsereg nem a magyarság ellenségeként jött, hanem a fasizmus letiprójakónt. . . Vezetőinek barátsága hamar mutatkozott tettekben: az ideiglenes nemzeti kormány elismerésében, a fegyverszüneti szerződés megkötésében, s később a diplomáciai kapcsolat felvételében. E tényekre emlékezünk most a bizalom viszonzásával, a barátság elmélyítésével, s annak hangsúlyozásával, hogy jó szomszédok akarunk lenni. . . A felszabadulás a szabadság kezdete, s a szabadság csak kezdete annak, hogy rendet teremtsünk a romok között, s a rend csak kezdete annak, hogy a készülő világ jobb legyen, mint a régi volt. . . Hosszabb idő, komolyabb hit, világos eszmék rendszere kell hozzá, hogy a német hatalom leverése után a náci szemlélet kísértetei is visszaűzessenek a sötétbe. Ne áltassuk magunkat: a régi ember a megrázkódtatások után régi tulajdonságaiban jelentkezik, az új embertípus még csak vajúdik. . . Engem, aki író szemével is szeretném figyelemmel kísérni az eseményeket, a közelmúlt megerősített régi meggyőződésemben : a népek az ösztönök uralma alatt élnek, nevelni kell őket. Meg kell tanítani gondolkodni, hogy maguknak és egymásnak a jót akarják. A demokrácia abból a társadalomból, amit a felszabadulás itt talált, szűk rétegre számíthat csak igazán, a józan parasztságra, a szervezett munkásság legműveltebb elemeire és az értelmiség elitjére. Ők hordozzák a felelősséget, mert csak az ítélhet helyesen, aki ismeri a világ erőit, európai helyzetünket és társadalmunk helyzetét. A súlyos helyzet őszinteségre kötelez. A haza elvárhatja tőlem, hogy meghaljak érte, de azt nem, hogy hazudjak neki. Erre az útra senki se tévedjen, s emlékezzen Virág Benedek intelmére: Jó hazafinak lenni nehéz, de nem lehetetlen. Elmondottam pedig mindezt abban a feltevésben, hogy közülünk