Bálintné Mikes Katalin - Szabó Sándor: Így kezdődött. Dokumentumgyűjtemény Bács-Kiskun megye 1944–45. évi történetéhez (Kecskemét, 1971)
primitív módszerekkel is. Például Újkécskén a tiszai védelmi vonal kiépítése érdekében mindenkit mozgósítottak, hogy irtsák ki a folyó balpartján az összes növényzetet (6. számú irat), ugyanakkor a jobbparton még a kukoricaszár levágását is megtiltották (7. számú irat). Október 8-án este a kiskunfélegyházai járási főszolgabíró telefonon elrendelte, hogy kezdjék meg a kiürítést, de a közigazgatás maradjon a helyén (11. számú irat). Október 9-én ugyanis a szovjet 18. harckocsihadtest egységei átkeltek a Tiszán és megkezdték az előnyomulást Kecskemét irányába, majd 10-én behatoltak a városba. 64 Kiskunhalasról október 9-én 14 óra 5 perckor jelentették, hogy a hadműveleti kormánybiztos elrendelte a személyi és anyagi kiürítést. Kiskunfélegyháza 14 óra 15 perckor jelentette: ,, . . . honvédcsapatok a csongrádi hidat felrobbantották. A csapatok visszavonulóban vannak." A kecskeméti rendőrkapitányságról dr. Sida Károly segédfogalmazó jelentette, hogy a várost megtámadták az orosz erők. 65 A támadás hírére megkezdődött a fejetlen futás, a katonák mindent, ami gátolta volna gyors haladásukat hátrahagytak pl. az értékes vágómarhákat; 66 de minden értékes és könnyen mozdítható tárgyat magukkal vittek (14. számú irat). A szovjet csapatok azonban a balszárnyon levő egységek lemaradása miatt már 10-én visszavonultak és Csongrád környékén foglalták el állásaikat. 67 Ez a rövid betörés is elég volt ahhoz, hogy teljes felfordulás következzék be. Például Újkécskén megszűnt a postaszolgálat (15. számú irat), a helyén maradt főjegyző-helyettes az ebben az időben kiadott irataira ráírta: „Hadiállapot! Iktatókönyvünk nincs!" és majdnem kizárólag csak helyhatósági bizonyítványokat osztogatott a menekülni szándékozók részére. A hirtelen elmenekültek egy része később visszaszállingózott. A kecskeméti polgármester újra kifüggesztette a kiürítési rendelkezést (16. számú irat), majd hamarosan a megszigorított parancsot is közzétette, s ezzel a város sorsát megpecsételte (22. a—b. számú iratok). Tán sehol az országban nem hajtották végre ilyen radikálisan a teljes kiürítést. A kecskeméti lakosok ezrei vándoroltak az országúton, kis csomagjaikkal, a teljes létbizonytalanság felé. Aki nem ment önként, azt a csendőrök kergették ki otthonából. A házak és utcák kiürültek, az üres lakásokat kirabolták a különböző fasiszta bandák. Még december 8-án is csak 25 632 személy szerepelt a nyilvántartásban 68 a korábbi 87 269-cel szemben. Megyénkben először Csikéria szabadult fel véglegesen 1944. október 12-én 69 , majd október 18—19-én folytatódott a szovjet csapatok előnyomulása és október 20—-21-én a 37. lövészhadtest csapatai elfoglalták Baját. 70 Közben a németek — Debrecen felszabadulása után — Szolnok térségében ellentámadást indítottak, s ennek elhárítása érdekében a 2. Ukrán Front a 7. gárdahadsereget átirányította Debrecen környékéről és október 22-én támadásba indultak a Kisújszállás—Túrkeve—Mezőtúr körzetből. Feladatuk az volt, hogy 23-án estére érjék el a Tiszát, Nagykörű—Szolnok—Újkécske körzetében, létesítsenek hídfőket és vegyék fel az érintkezést a 46. hadsereggel. Ezt a parancsot október 25-én estére az 53. hadsereggel együtt teljesítették. 25-én a 25. hadtest hídfőt létesített Tiszavárkony és Újbög szakaszon. A 46. hadsereg október 20-án kapta a parancsot, hogy a 31. lövészhadtest tevékenységével párhuzamosan újítsa fel a támadást és 21-én estére érje el az Alpár—Kiskunfélegyháza—Kiskunhalas vonalat. Ezt a célt 23-án estére érték el. 22-én elfoglalták Alpárt, Jászszentlászlót, Kiskunmajsát, Jánoshalmát és 23-án Kiskunhalast és Kiskunfélegyházát. 71
