Bálintné Mikes Katalin - Szabó Sándor: Így kezdődött. Dokumentumgyűjtemény Bács-Kiskun megye 1944–45. évi történetéhez (Kecskemét, 1971)

nemesebbé nevelje a serdülő gyermeket. Különösen háborús időkben sokkal több elvetni való kerül a gyermek lelkében felszínre, mint nyugodtabb életkörülmények között. Mesternek, alkotónak, formáló erőnek kell lennünk a mostani nehéz időkben is. A mai sokat szenvedő felnőtteket is megrázó, háborús eseményeket átélt gyermeket, még fokozottabb gyöngédséggel vezesse irányítsa nevelője. A régi békeévekben is szabály volt, hogy a tanító előzze meg a gyermeket az iskolába jövetelnél. Most ez megkettőzött kötelesség. A gyermek lássa, hogy törődnek minden lépéséről. Nem feddhetjük meg, azokat a gyermekeket, akiket a szülői gondoskodás, féltés távoltart az utcától és ezáltal az iskolától olyan napokon, mikor repülőgépek támadó szándékkal jelennek meg. Bár itt nehéz a tanító helyzete. Bizonyos az is, hogy vannak akiket a nemtörődömség tart otthon sokszor. Ezért a tanítónak nevelési szempontból elengedhetetlen a tanítványok (a) szülői házának ismerete. A tanító és szülők együttes munkájával lehet csak teljes eredményt elérni a gyermekek nevelésében. Minden arra alkalmas tanítási egységünkkel rá kell nevelnünk a gyermeket a másokkal való együttérzésre, segítésre. Ne csak saját magukkal törődjenek, érezzék meg hol van segítőkézre szükség. A szenvedők lelkiállapotát, ha nem is érezheti át, de legalább megértse. Hisz mindannyian sokszor nagy veszélynek voltunk és vagyunk kitéve. Minden tanító tudja, hogy nevelői munkánkat nem lehet módszeresen egységekbe osztani. A háborús időkben is, azt mindig a helyzet adottsága szabja meg. Minden tanítónak kötelessége, de leghőbb vágya is a reábízott gyermekeket lélekben és testben minél tökéletesebbé alakítani, formálni. E szempontból föl kell ébreszteni a gyermek lelkében a tanulási vágyat. A gyermekkel való bánásmódunk mindig jóakaratú és szeretetteljes legyen. Az magától adódó követelmény, hogy másképp kezeljük a kicsinyeket, mint a felsőbb osztályban járó tanulókat. Ha elmélyedünk és igen komolyan vesszük feladatunkat, láthatjuk, hogy minden gyermekben más-más lelki sajátosságokra bukkanhatunk. Ezt különösen öröm, megrázó vagy szomorú események következtében tapasztalhatjuk. Nekünk tanítóknak rokon- és ellenszenvünkön is uralkodnunk kell. c Minden gyermekkel egyformán foglalkozzunk. Fegyelmezésnél a tanulók önérzetének felkeltése és erősítése igen jó eszköz a tanító kezében. A mostani körülmények között nagy gondot fordítsunk a fegyelmezésre. Látnia kell a tanítványoknak e tekintetben is a tanító határozott és mégis szelíd magatartását. A mai háborús tanító példaadásáról nem sokat szólok. Úgy érzem minden kartársam példás, áldozatos munkájával megbecsülést és elismerést érdemel. A mi tanítványaink láthatják tanítóik példás kötelességteljesítését. Nem egyszer megtörtént, hogy útközben is, az iskoláig, vagy vissza, golyók süvöltő zenéje volt kísérőnk. Ilyenkor azonban legtöbbször arra gondoltunk, tanítványaink vájjon hazaértek-e ? Vagy arról beszéltünk, hány órakor kell őket hazaküldeni ezután az iskolából. Mikor legcsendesebb az idő. Ha látjuk, hogy tanítványaink követve nevelőik példáját a nehéz körülmények között is elvégzik feladataikat, munkájukat, dicsérjük meg őket. A kis gyermeknél nagyobb hatást érünk el külsőségekkel, pl. piros egyes stb. Míg a serdülőknél az elvégzett munka belső értékelése fontosabb. Különösen a háborús idők nevelőire áll az a szabály, hogy jobb meggátolni a vétséget, mint megtorolni. A kisebb mulasztásokat jóakaratúan vegyük észre.