Péterné Fehér Mária - Mikolajcsik Lászlóné: Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában. (Kecskemét, 1651) 1824–1950 (Kecskemét, 1979) A X. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 7. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

Bevezető Általánosságban egyesületnek nevezzük az alapszabályban meghatározott célra létrejött, az államtól független önkéntes társulást. Nem lehetett elsődleges célja az egyesületnek a gazdasági, vállalkozási tevékenység, bár folytattak ilyen jellegű tevékenységet, de az nem volt profitorientált. Általában érdekvédelmi, kulturális, közösségi, sport stb. céllal hoztak létre egyesületeket. Az egyesület a bírósági nyilvántartásba való bejegyzéssel jött létre. Önkormányzata és nyilvántartott tagsága volt. A tagok tagdíjat fizettek. Mindezek a kritériumok a 19. századtól kezdve alakult egyesületekre vonatkoznak. Magyarországon azonban már a 19. század előtt is működtek vallási, kulturális, szakmai alapon szerveződött társulások. 1792-ben alakult pl. a Budai Olvasókör Berzeviczy Gergely kezdeményezésére. (1805-ben azonban az olvasóköröket és a kölcsönkönyvtárakat is betiltották.) Széchenyi István Angliában ismerkedett meg az egyesületek, klubok társadalmi és művelődési jelentőségével. Ennek hatására még Pozsonyban az 1825-27-es országgyűlés idején létrehozták Károlyi Györggyel a kaszinót, melyet később Pestre helyeztek és 1830-tól Nemzeti Kaszinó néven működött. Mintájára országszerte alakultak kaszinók, társalkodó egyletek, olvasó társaságok. (1833-ban már 29 kaszinó, olvasó társaság és egylet volt Magyarországon.) Ezek az egyletek a polgárosodásért folyó reformkori küzdelem fontos szervezetei voltak. 1841-ben alakult a Magyar Természettudományi Társulat, 1842-ben a Magyar Iparegylet, 1844-ben a Honi Iparvédegylet. A kulturális, művelődési célok mellett számos egyesület polgári, nemzeti törekvéseket is megfogalmazott. A társadalmi és politikai polarizálódás az egyletek szerveződésére is kihatott, megkezdődött differenciálódásuk. (Pesten a Nemzeti Kaszinó mellett megalakult az Országos Kaszinó 1833-ban, majd a Pesti Polgári Kaszinó 1842-ben. Ezekre vidéken is volt példa.) A kaszinókon kívül vidéki viszonylatban jórészt segélyező egyletek alakultak 1848 előtt. A kaszinók, olvasókörök egy része túlélte a szabadságharc leverését, de az 1852-ben kiadott „egyleti törvények" szigorú korlátozásaitól csak a katolikus egyházi társulatok mentesültek. A hívő emberek vallási, karitatív, kulturális és társadalmi célok megvalósításáért dolgoztak a különböző egyesületekben. Minden ilyen társulat egyfajta viselkedési- és életmintát írt elő tagjainak. A tagok számára a tagság személyes identitásuk egy tudatosan vállalt fontos elemét jelentette. Ez a tudatosság különböztette meg a 19. századi (és később a 20. századi) egyesületeket a korábbi vallási egyesületektől. Az egyesületek szélesebb körű szerveződését és tevékenységük kibontakozását a kiegyezéssel megváltozó viszonyok tették lehetővé. Az ország gazdasági, társadalmi átalakulása a munkamegosztás differenciálódása, a társadalmi struktúra változása felerősítette az egyesületek iránti igényeket. A különböző gazdasági, politikai, kulturális törekvések szervezeti kereteket kerestek. A társas kapcsolatok ápolására szorítkoztak a kaszinó jellegű körök és a politikai érdekek érvényesítésének informális intézményeivé váltak. Közművelődési szempontból figyelemre méltó szerepük volt a polgári és munkásrétegek művészeti és önképző egyesületeinek. Szakmai érdekeltségű klubok, népoktatási körök, tanítói egyesületek alakultak. A társas élet szervezésében nagy szerepet játszottak a sportegyesületek.