Péterné Fehér Mária - Mikolajcsik Lászlóné: Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában. (Kecskemét, 1651) 1824–1950 (Kecskemét, 1979) A X. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 7. (Kecskemét, 2003)

Egyéb egyesületek

A rendes tagok az egyesületi felszerelést az evezési idényben megszorítás nélkül használhatták, kirándulásokon, versenyeken vehettek részt. Az evezős főidény április 15-től október 15-ig tartott. A rendes tagok fizetési és egyéb kötelezettsége két évig, a vidéki, a rendkívüli és a pártoló tagoké egy évig tartott. A rendes és a vidéki tagok az évi tagdíjat előleges havi részletekben tartoztak fizetni. Az egyesületi tagok tagkönyvvel is rendelkeztek. A tagok a belépéssel kötelesek voltak a közgyűlés által megállapított házi rendszabályokat betartani. Aki kárt okozott az egyesület vagyonában, tartozott azt megtéríteni. Az egyesület jövedelme a beíratási és a tagdíjakból, a versenyek, mulatságok jövedelmeiből, esetleg adományokból származott. A vagyont az építendő csónakház, a csónakok és egyéb ingóságok képezték. A pártoló tagok évi tagdíja 6 korona volt. A rendes tagok beíratási díját és évi tagdíját a közgyűlés évről-évre határozta meg. A Magyar Evezős Egyletek Szövetségében a Bajai Evezős Egyesületet az igazgató és a művezető képviselte. 1. csomó 1. Egyesületi alapszabály 1906 2. Közgyűlési meghívó 1906 X.313 A BAJAI SPORTHORGÁSZ EGYESÜLET IRATAI 1946-1948 1 csomó = 0,01 ifm A Bajai Sporthorgász Egyesület 1943-ban alakult. Alapszabályait az 1946. áprilisi közgyűlés fogadta el. Az egyesület megvalósítandó célként azt tűzte ki maga elé, hogy a tagjai részére módot és alkalmat nyújtson a sportszerű horgászat űzésére. Kitűzött célját haltenyésztésre alkalmas vízterületek bérlésével, ezek megfelelő halfajtákkal történő rendszeres betelepítésével és sportszerű gondozásával kívánta elérni. Fel kívánt továbbá kutatni olyan, természeti adottságuknál fogva alkalmas vizeket is, amelyek megfelelőnek mutatkoztak a mesterséges haltelepítésre. A kiadásokat a közgyűlés által évről-évre megállapított tagdíjakból, belépési díjakból, a választmány által kiadható bérletjegyekből, továbbá a tagok vendégei részére kiadott vendég-horgászjegyek jövedelmeiből fedezték. A tagdíj nem haladhatta meg az évi 100.000 adópengőt, és azt a belépéskor egy összegben kellett leróni. A kiadható bérletek, a napi és vendégjegyek számát és árát az adott vízterület halbősége alapján a választmány állapította meg. Egyesületi tag csak feddhetetlen jellemű, önálló keresettel bíró, 18. évét betöltött, demokratikus szellemű és gondolkodású magyar állampolgár lehetett, aki nem a halászatból élt meg, és nem állt az 1888. évi 19. tc. 67. §-ának joghatálya alatt, tagja volt továbbá a Magyar Országos Horgász Szövetségnek (MOHOSZ-nak). A tagsági kötelezettség 1 évre szólt, amit január l-jétől számítottak, ám annak letelte után újabb 1 évre meghosszabbítottak.