Péterné Fehér Mária - Mikolajcsik Lászlóné: Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában. (Kecskemét, 1651) 1824–1950 (Kecskemét, 1979) A X. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 7. (Kecskemét, 2003)
Egyéb egyesületek
Kaszinók, legény- és nőegyletek X. 232 A KECSKEMÉTI KASZINÓ IRATAI 1830-1911 1 doboz = 0,02 ifin A kaszinó megalakulásának időpontját nem sikerült pontosan megállapítanunk. A levéltár őrizetében lévő ifj. Tóth István: Kecskemét város társadalmi egyesületei c. kézirata (XV.7/58. szám) 1931 októberét tüntette fel alakulási dátumként. Az 1867-ben kelt alapszabályon található papír pecsét lenyomata közepén egy hármas halmon álló kecske, napsugaras félkör, alatta két összefogott kéz, s az 183l-es évszám található. A Kecskeméti Lapok 1932-es Karácsonyi Könyvében megjelent cikkben ez áll: „Ebben a kávéházban (Brucker féle) béreltek 1830 végén két szobát, s ebben a két szobában helyezkedett el ez a 88 tagú társaság." (A 88 tagú névsor a fond 3. tételében szerepel.) A meglévő iratok közül az 1911-ben készült alapszabályon a pecsét körirata: „Kecskeméti Casinó alapíttatott 1830", s a későbbieken is ez a felirat szerepel. A fond nevét az utolsó alapszabály alapján határoztuk meg, ugyanis az 1860-as alapszabály egyletként említi, az 1867-ben készült a „Kecskeméti Kaszinó Egyesület"-nek nevezi, majd 1882-től Kecskeméti Kaszinó néven szerepel. A kaszinó megalakításának célját Marton Sándor ref. leánylíceumi igazgató a centenáris közgyűlésen így idézte: „egy zárt társaságot akartak alapítani, ahol jól érezze magát nemes úr, nem nemes úr, hivatalnok, tisztviselő, iparos, kereskedő, sőt földmíves is. És azoknak a folyóiratoknak, lapoknak olvasása révén egymást kölcsönösen felvilágosítva, az életmódjukat is termékenyebbé tehessék". 38 Első elnöke Ladányi Sándor (1824ben és 1826-ban Kecskemét főbírája) volt. Alapítói neves kecskeméti családok tagjai (pl. balásfalvi Kiss család, Ferenczy, Szeles, Gyenes família), az egyházak és iparosvilág képviselői, birtokosok stb. voltak. Az egylet első helyiségei a Diamant-kávéházban (Brucker János tulajdona, a Vásári utca és Petőfi utca sarkán) bérelt két szoba volt. Később az ún. Bódogh házban béreltek 4 szobát és az udvart. Saját helyiségeket a piactéren éktelenkedő és 1834-ben lebontott épület helyén építettek a Kaszinó igényei szerint. A 30-as években híresek voltak mulatságai, különösen az új épület szép termeiben tartott táncvigalmak az egész megye, sőt távoli vidék fiataljainak kedvelt szórakozása volt. Az egyesület járatta a megjelenő 4 magyar lapot, s az itt állomásozó német tisztikar kedvéért német újságokat is. Akkori könyvtárára jellemző volt, hogy főleg Széchenyi István műveit őrizték. 1873-es jegyzék szerint 8 képe volt kifüggesztve a kaszinó termében. Kiérződött a kaszinó életéből, hogy minden tekintetben Széchenyi István eszméihez kívántak igazodni. A 48-as események felzaklatták a kaszinó életét is. A helyiségeket 1849-ben katonai kórházzá alakították, majd beszüntették az egylet működését, a helyiségekbe a megyehatósági főnök költözött be. 1851-ben ismét szervezkedett a kaszinó, nem nagy sikerrel. Irattára, könyvtára a zavaros időkben elkallódott, a tagok működését gátolta a császári parancsnok, csendőrparancsnok és megyehatósági főnök felügyelete. Tagjait ugyanis Kecskeméti Lapok „Karácsonyi Könyv" 1932.
