Péterné Fehér Mária - Mikolajcsik Lászlóné: Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában. (Kecskemét, 1651) 1824–1950 (Kecskemét, 1979) A X. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 7. (Kecskemét, 2003)

Egyéb egyesületek

felvenni előfizetési idejük szerint. Az egyesület tagja lehetett minden halasi polgár és lakos valláskülönbség és birtoknagyságra való tekintet nélkül 12 éves korától fogva 60 éves koráig. Kikötötték, hogy a tag „a beíratáskor egészséges, s oly állapotban legyen, hogy maga személyesen megjelenhessen". Fejenként 1 forint 15 krajcárt kellett váltóban az egylet alaptőkéjéhez való hozzájárulásként befizetni. Egy tag elhalálozása esetén 125 forintot fizettek ki a tisztességes temetésre, 50 forintot a halálozás bejelentésekor, 75 forintot a temetés után. A tagoknak 13 krajcárt kellett fizetni, ha valamely tag meghalt. Az 1000 tag által fizetett 1250 váltóforint alaptőkéből 500 forintot a pénztárban hagytak arra az esetre, ha egyszerre 3 vagy 4 tag halna el. Az egylet kölcsönt is nyújtott a tagoknak. Egy évre egy személynek 50 forintot kölcsönöztek, ha a pénztárban az 500 forinton felül volt kölcsönözhető összeg. Tehát az alaptőke nagyobb részét kiadták kamatra. Az egyesület szervezete: egyesületi gyűlés, igazgatóság (állt az elnökből, a pénztárnokból és a tollvivőböl), valamint „az elnök által az egyesület gyüléseibeni részvételre felszólítandó 10 rendes tagokból". 6 pénzbeszedőt alkalmaztak, akik minden temetés után 1 forint 40 krajcárt kaptak az egyesület pénztárából. Az egyesület első elnöke id. Szuper József, pénztárnoka id. Gózon Imre lett. 1846. március 15-én tollvivőnek Spühler Vilmost választották meg. Mivel 1846-ban a megszabottnál idősebbeket is beírattak, elhatározták, hogy „ezentúl az új tagjelölteknek Váry János orvosnál kell megjelenniük". 1849. január 13-án Szuper József lemondott hivataláról, az új elnök Besnyei Zsigmond lett. 1849 végén pénzügyi gondok jelentkeztek: Kossuth bankjegyekben tartották a pénzt, és ezeket felsőbb parancsra be kellet adni, így a társulatnak üres lett a kasszája. 1849. november 4-ére a kezdeti 1050 fős taglétszám 656 fizető tagra apadt le, a pótlékot 10 krajcárra emelték fel. Az alapszabályban előírt költséges temetkezés kötelessége alól az örökösöket felmentették, ki-ki úgy temethette halottját, ahogy neki tetszett. A temetési díjat 100 forintra szállították le. 1850. január l-jén a lemondott pénztárnok (Gózon Imre) helyére Deák Pétert választották meg. Az egyesület helyzete a pénzbukás miatt megingott. Az örökösöknek az elhalt helyett 8 napon belül a társulatba bevehető tagot kellett állítani. Ezt sokan nem teljesítették, a tagok száma 233 főre csökkent, így 1850. január 21-én kimondták a társulat feloszlatását. A kintlévőségeket május 1-jére tervezték beszedni. 1852. december 12-én a Félegyházi járási alkapitány elnöklete alatt tartott ülésen Vári Szabó István ügyvédet megválasztották a kintlévőségek behajtására. A két társaság pénzügyeit és peres dolgait ettől kezdve együtt kezelték. 1861. június 27-én tartott ülésen elnöknek Bikádi Jánost választották meg. Ebben az évben még két ülést, 1863-ban szintén két ülést tartottak. 1864-ben és 1865-ben egy-egy alkalommal gyűltek össze. Az utolsó 1865. november 9-i ülésen a következőket állapították meg: A Sipos-féle egylet pénztárának átvétele óta semmi sem változott, a tagok vagyoni helyzete miatt ellenük a végrehajtás nem volt lehetséges, a pénztárban 32 forint 41 krajcár volt. A Gózon-féle társaság pénztárában 409 forint 41 krajcár volt, ennek kiadását az osztályosok között 2 forintonként megkezdték. A számadást a gyűlés elfogadta, és a jegyzőt most már a végrehajtás gyors foganatosítására utasították. (A jegyző Nyáry János ügyvéd volt.) Az egyesületek ügyeit végül 1875-ben zárták le. Ebben az évben panaszt nyújtottak be a belügyminiszterhez Musa István örökösei. A panaszt a városi hatóság részéről is megvizsgálták, ekkor Vári Szabó István volt a polgármester, de elutasították. Az elbukott egylet tagjai ekkorra nagyrészt elhaltak, adósai 25 év óta anynyira elszegényedtek, hogy a kintlévő néhány forint teljesen behajthatatlanná vált. Az