Péterné Fehér Mária - Mikolajcsik Lászlóné: Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában. (Kecskemét, 1651) 1824–1950 (Kecskemét, 1979) A X. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 7. (Kecskemét, 2003)

Egyéb egyesületek

Tűzoltó egyletek és légoltalmi ligák X. 201 A KALOCSAI ÖNKÉNTES TŰZOLTÓ EGYLET (TESTÜLET) IRATAI (1871) 1872-1943 1 doboz = 0,10 ifin „A városban gyakran előfordult tüzesetek s különösen a szerencsétlenségeknél tapasztalt zavar és segélytelenség" 1872-ben arra ösztönözte a Kalocsai Tornaegyletet, hogy indítványozta egy önkéntes tűzoltó egylet alakítását. Az indítvány meleg fogadtatásra talált mind a polgárság, mind a felsőbb körökben. Az ifjúság és polgárság közül sokan jelentkeztek tagnak, a kalocsai érsek egy „nagyobbszerü" fecskendő és egyéb szerelvényekre ajánlott fel összeget (ezek ára kb. 4000 forint), s elvállalta az egylet védnökségét. 1872. május 30-án a közgyűlés elnöknek Simig Rezsőt választotta, aki 1889ben az Országos Szövetség választmányába is bekerült, jegyzőnek Erdősy Gyulát. A választmány 4 tagból állt. Az 1874-ben jóváhagyott alapszabálya szerint az egylet célja a rendszeres tűzoltás volt Kalocsa város területén és a közeli vidékeken. Az egyesület jövedelmét a gyűjtés útján szerzett összegek, adományok, mulasztási bírságok, a tűzeseteknél kapott jutalmak, tagsági díjak, rendezvények jövedelme, és a város által nyújtott segély képezte. A tagság önkéntesekből alakult. Megoszlásuk szerint alapító (nagyobb összeg befizetése), tiszteletbeli (különösen a testület irányában érdemeket szereztek), pártoló (3 évi kötelezettséggel, csekély összeggel hozzájárultak az egylet fenntartásához) és rendes vagy működő tagok (18. évet betöltött feddhetetlen jellemű férfiak: tisztek, altisztek, mászok, szivattyúsok, akik részt vettek a segélynyújtásban, gyakorlatokon, őrszolgálatokon) voltak. Az egyesület élén a parancsnok állt, aki az évenként tartott rendes közgyűlésen beszámolt működésükről. Az ügyeket a közgyűlés (elnöke a főparancsnok) és a parancsnokság vagy választmány (főparancsnok, két alparancsnok, pénztárnok, mászvezető, 2 csővezetö, 2 szivattyúmester, 4 rcndörparancsnok, 2 választott tag, ebből egyik a város mindenkori bírája) intézte. Az 1930-as alapszabályban már testületként említik az egyesületet. Az 1937. évről adott parancsnoki jelentésben pedig neve „Kalocsa város Önkéntes és Hivatásos Tűzoltósága" névvel tüntették fel. 1938-as levelezésében néhány levél „Kalocsa m. város tűzoltósága" érkeztető bélyegzővel van ellátva, nevének módosulásairól nem találtunk hivatalos iratot. A parancsnokság tisztekből (főparancsnok, parancsnok, alparancsnok és szakaszparancsnokok) és tisztviselőkből (titkár, pénztárnok, szertárnok, könyvtárnok, ügyész, orvos és gépmester) állt. Az egylet a 19. században tagja volt az 1870-ben alakult Országos Tűzoltó Szövetségnek, az 1888-ban alakult Vármegyei Tűzoltó Szövetségnek, valamint a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség Segélyző Pénztárának, mely 1891-ben kezdte működését. Az egylet felügyeletét a vármegye törvényhatósága és a város hatósága látta el. Fegyelmi és őrszabályzatának betartása minden tagra nézve kötelező érvényű volt. A működő önkéntes tagok száma 1877-ben 66, 1887-ben 72, 1911-ben 72, 1929-ben 55 fő volt. Pénzügyi nehézségeik ellenére lelkesek voltak. 1883-ban a 4000. őrséget fáklyafényes díszgyakorlattal ünnepeltek, amit a város közönsége a Vajas csatorna túlsó partjáról nézett. A 20 éves fennállásra díszgyakorlatot terveztek, a 60 éves évfordulóra zászlószenteléssel