Péterné Fehér Mária - Tánczos Tiborné: A Bács-Kiskun Megyei Levéltárban őrzött gazdasági szervek iratai 1814–1953. A XI. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 6. (Kecskemét, 2000)

Pénz- és biztosítóintézetek

Általános történeti bevezető Magyarországon az első pénzintézet 1828-ban alakult, az EIsö Osztrák Takarékpénztár nyitott Pesten fiókot. 1839-ben Fáy András kezdeményezésére 1839-ben alakult meg az első magyar pénzintézet a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület (1845-ben részvénytársasággá szerveződött át). Első bankunk, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank pedig 1841-ben kezdte meg működését. (Ez utóbbit pesti kereskedők hívták életre, akik az ország gazdasági gócpontjában elsősorban a kereskedők hiteligényeinek kielégítése végett állították fel a pénzintézetet.) 1848-ban már 37 pénzintézet működött az akkori Magyarországon. Az abszolutizmus hatására azonban meggyengült az alapító lendület. A kiegyezés évében jött létre a Magyar Altalános Hitelbank, s a kiegyezés gazdasági, politikai hatására egymás után jöttek létre bankok és takarékpénztárak. Az 1873-as válság ugyan apasztólag hatott, ezt követően azonban a bankok és takarékpénztárak fejlődése zökkenőmentes volt. 1915-ben a Magyar Királyság területén 2034 bank és takarékpénztár működött. (Trianon után számuk 607-rc csökkent.) Bankjaink és takarékpénztáraink csaknem kivétel nélkül részvénytársasági alapon működtek. Általánosan jellemző volt rájuk: - a budapesti bankok vezető szerepe - a hitelintézetek nagy száma - az átlagban gyenge tőkeerő - a jelentős tartalékképzés. Hazánkban a tőkeszegénység miatt a pénzintézetek kivételes vezető szerepet kaptak a gazdasági életben. Magyarországon a mezőgazdaságnak, iparnak, kereskedelemnek, közlekedésnek, a gazdasági élet különféle ágainak a pénzintézetekre való utaltsága nagyobb volt, mint a tökeerős gazdaságokkal rendelkező országokban. Kezdetben a bankok fő üzletköre idegen tőkék megszerzésével, felhasználásával kapcsolatos hitelnyújtás. A takarékpénztárak eleinte humanisztikus jellegű társulatok voltak, de hamarosan osztalékfizetésre törekvő üzleti vállalkozásokká váltak. A tiszta takarékpénztári és tiszta bankszerű jelleg az idők folyamán egybemosódott, utóbb valamennyi vegyes takarék és bankintézetté vált. Az 1. világháború kezdetétől a pénzintézetek áruüzletcket is bonyolítottak. A pénzintézetek jelentős szerepet vállaltak gyárak, leányvállalatok alapításában, ezzel a hazai kereskedelmi, mezőgazdasági, ipari, közlekedési, biztosító cégeknek, vállalatoknak nem csak tökebeszerzö forrásai lettek, hanem társtulajdonosként fejlődésük befolyásolóivá is váltak. De nem csak gazdasági cégek alapításában vállaltak részt a pénzintézetek, hanem igyekeztek minél több településen fiókintézetet létrehozni. Ugyanakkor nagyobb pénzintézetek kisebbek beolvasztásával, vagy üzletükben való részt vállalással igyekeztek minél nagyobb tökeerőre szert tenni, minél szélesebb gazdasági rétegeket magukhoz vonni. A bankkoncentráció a benne tömörülő intézetek között megszüntette a versenyt, a fúzió pedig az üzemi költségek csökkentését is eredményezte. 1916-ban létrejött a pénzintézetek autonóm ellenőrzésének szerve a Pénzintézeti Központ. 1919-ben Hegedűs Lóránt kezdeményezésére alakult meg a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete (TÉBE), melynek célja a magyar pénzintézetek és bankárok együttes érdekeinek védelme lett. (Rendes tagjai kérhették az egyesület támogatását és tanácsát szakmai és érdekvédelmi ügyekben.) A jegybank szerepét eleinte az 1816-ban létrejött Osztrák Nemzeti Bank, majd a kiegyezés után Osztrák Magyar Bankká bővült pénzintézet látta el. A trianoni szerződés