Péterné Fehér Mária - Tánczos Tiborné: A Bács-Kiskun Megyei Levéltárban őrzött gazdasági szervek iratai 1814–1953. A XI. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 6. (Kecskemét, 2000)

Mezőgazdasági üzemek

község fenntartásában sem, bár a jankováci uradalom nevet megtartotta, és csak 1875ben kezdte magát Kisszállás! uradalomnak nevezni. A névváltozás előnye az volt, hogy Jankovác község elöljárói rá akarták bírni az uradalmat a község fenntartásában való részvételre, mondván, hogy a községnek többletkiadásokat okoz az uradalom léte. Az uradalom azonban a községtől való teljes elszakadás mellett döntött. Ez a névváltozás mellett azt jelentette, hogy tevőleges szerepet vállalt Kisszállás község fenntartásában és irányításában. Az uradalmi tiszttartó pl. sokáig községi bíró is volt egyszemélyben, más uradalmi tisztviselők az elöljáróság munkájában segédkeztek, szerepük volt a postaszolgálat ellátásában is. Iskolát is épített az uradalom, igaz, hogy döntően az uradalmi alkalmazottak gyermekei jártak oda. Mivel az iratok a tulajdonlás szempontjából két jól elkülöníthető részre tagolhatok, két állagot alakítottunk ki a fondon belül. Az iratok nyelve 1846-ig, az Orczy család földesurasága idején magyar, azt követően kb. a századfordulóig szinte kizárólag német. A rendezés során az iratok eredeti rendjét állítottuk vissza. Az 1814-1846 közötti évekből megmaradt iratok döntő része polgári úriszéki és ügyészi iratanyag, amelyben a gazdálkodásról csak közvetett adatok találhatók. Az ügyészi iratok között lévő robotosokat elmarasztaló iratokból azonban egyértelmű, hogy feudális nagybirtok volt, ahol a jobbágytelkeiken gazdálkodó jobbágyok robotban művelték a földesúri majorsági földeket. Az úriszéki és az ügyészi jegyzőkönyvek időrendben, a hozzájuk tartozó iratok jegyzőkönyvi sorszám szerinti rendben találhatók. A jelzet nélküli iratok az adott éven belül a jelzeteit iratok után vannak elhelyezve. 1839-től nincs jelzet az. iratokon, ezeket a felperesek nevének betűrendjében helyeztük el. A birtokigazgatási és könyvelési iratokat a tulajdonváltás után. 1852-től iktatták, de a hozzájuk tartozó iktatókönyvek csak az 1850-es évekből maradtak meg. A birtokigazgatási iktatott iratok sorozatában 1888-ig csak a bejövő iratok vannak, a kimenő iratok fogalmazványai az ún. levelezőkönyvekben találhatók. A válaszlevelek fogalmazványait 1888-tól a bejövökre írták rá. Johan Mayer (7-1862) Eduárd Heinrich Leopoldina (7-1900) Rosalia gr. San Martino di Valpera Guido John Arduina (1868-7) hg. Boncompagni Ludovisi Giuseppe Henrik Rosalia (1893-7) Boncompagno (1896-7)