Pintér Ilona: A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára XIV. Személyek fondfőcsoport repertóriuma - Segédletek 5. (Kecskemét, 2000)

Bevezető

XIV. 67. HAJNAL JÓZSEF KECSKEMÉTI ÍRÓ IRATAI (1827) 1913-1974. / doboz = 0,06 ifin Hajnal József (1885-1969) igen változatos életutat futott be. Cselédlány törvénytelen gyermekeként született, és ez a tény igencsak behatárolta a lehetőségeit. Hiába volt jó eszű, hiába szeretett volna tanulni, nem lehetett. A lakatos szakmát a kor szokásaival ellentétben viszonylag érett fővel, 18 éves korára tanulta ki. Az addig szerzett élettapasztalata a munkásmozgalom felé sodorta. Azon hét ember egyike volt, akik 1903-ban megalakították a szociáldemokrata párt kecskeméti csoportját. Sokat olvasott. Irodalmi érdeklődésű barátai segítették az önképzésben, és az ö biztatásukra kezdett el írni. Költőként indult, de hamarosan megjelentek az első újságcikkei is. 1906-1912 között Budapesten dolgozott lakatosként, közben a Népszava és a Világszabadság külső munkatársa. 1912-től az egészségi állapota miatt nem dolgozhatott tovább a lakatosszakmában. Ekkor otthagyta Pestet és visszatért Kecskemétre, ahol biztosítóintézeti alkalmazottként helyezkedett el. Közben a Magyar Alföld munkatársa. 1913-ban verseskötete jelent meg Gőzkalapács címmel. 1915 elején elvitték katonának. A 29. honvéd gyalogezredben szolgált a keleti fronton, Bukovinában. Itt sem szakított az újságírással, 19161918 között Cibo címmel tábori lapot szerkesztett. (A lapnak három száma megtalálható a fondban.) Hazatérése után tevékeny részese az őszirózsás forradalomnak és a tanácsköztársaságnak. Az utóbbiban vállalt szerepéért 5 hónap börtönt kapott. 1926ban Amerikába ment a saját költségén ugyan, de újságíróként, a Népszava ajánlásával. Élményeiről a Kecskeméti Lapokban is jelentetett meg írásokat. Hazatérése után az ugyancsak Kecskeméten megjelenő Politikai Ellenőrnek dolgozott. Az újságírásból megélni nem tudott, mindvégig dolgozott az írás mellett, a lehető legkülönbözőbb területeken. 1945-ben bekapcsolódott a kommunista párt helyi szervezetének munkájába, szerepet azonban nem vállalt, és hamarosan el is sodródott a párt mellől. 1958-ban a megyei pártvezetés valamelyik tagja figyelt fel rá, mint régi mozgalmi emberre. Ekkor az izsáki ládagyárban dolgozott éjjeliőrként. A megyei tanácstól megbízást kapott a helyi munkásmozgalom-történet kutatására. Ezen dolgozott 1965-ig, amíg az egészségi állapota engedte. 1969 októberében halt meg. (Életrajza: Életrajzi lexikon 107.1.) A fondhoz tartozó iratokat és sajtókiadványokat Hajnal József adta levéltárba az 1960-as évek közepén. Balanyi Béla levéltárigazgatónak 1965-ben hozzá írott leveléből és egy 1974-es átvételi jegyzékből kitűnik, hogy eredetileg a meglévőnél sokkal nagyobb terjedelmű volt a fond. 1974 végén valamelyik örököse - valószínűleg Éva leányától származó unokája - elvitte a levéltárból a személyes tárgyai (az útlevele és az 1969-ben kapott Munkaérdemrend) mellett a jegyzeteit és műveinek kéziratait is. Hajnal Jószef két házasságot kötött. Az első felesége Weisz Katalin volt, akitől négy gyermeke született. Tőle 1938-ban elvált, és 1939-ben feleségül vette Gabodi Karolinát. Ebből a házasságából nem volt gyermeke. A rendezést megelőzően a fondhoz tartoztak az 1947-1948-ban megjelent Déli Csillag című folyóirat számai is, amelyeket Hajnal József az irataival együtt adott be a