Pintér Ilona: A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára XIV. Személyek fondfőcsoport repertóriuma - Segédletek 5. (Kecskemét, 2000)

Bevezető

XIV. 52 RITTINGER REZSŐ BÁCS-BODROG VÁRMEGYEI ALJEGYZŐ IRATAI 1896 - 1976. 2 doboz = 0,24 ifm Rittinger Rudolf Rezső 1885-ben született a Szerem vármegyei Ruma községben. Az elemi és a középiskolai tanulmányait Zomborban végezte. Érettségi után a budapesti tudományegyetem hallgatója lett. 1910-ben Zomborban, a Bács-Bodrog vármegyei alispáni hivatalban kezdett el dolgozni irattári irodagyakornokként. A karrierje gyorsan ívelt felfelé, 1913-ban már a főispáni titkári teendők ellátásával bízták meg, igaz, csak ideiglenesen. Az első világháború az ő életében is jelentős törést okozott, és kevés híján három évet el is vett az életéből: mindjárt a háború elején behívták katonának, 1914 augusztusában már Prsemyslben volt, itt esett orosz fogságba, ahonnan csak 1917 márciusában térhetett haza. 1917 okóberében szolgabíróvá, 1918 márciusában vármegyei aljegyzővé nevezték ki. Ez utóbbi volt a státusa egészen 1926 decemberéig, amikor - ekkor már Baján, a vármegye új székhelyén - felmondott. Közben 1919 áprilisától szerkesztette a vármegyei hivatalos lapot, 1923 márciusában pedig tb. vármegyei főjegyzői címet kapott. 1920. július 21-én a külügyminisztérium béketárgyalásokat előkészítő irodájának vezetője, Cholnoky Jenő megbízta az új határok megvonásával előállott igazságtalanságok és káros következmények helyszínen történő tanulmányozásával. Az e munka során felvett jegyzőkönyvek és az elkészült jelentés másolatai megtalálhatók az iratanyagban. Rajtuk kívül rendelkezésre áll a határkérdésről 1921-ben a béketárgyaláson benyújtott szerb memorandum és a rá adott, valószínűleg Cholnoky Jenő által írt, miniszternek címzett válaszbeadvány, valamint az érinteti Bács-Bodrog vármegyei községek elöljáróságainak a határvonal kijelölésével kapcsolatos véleménye. Rittinger Rezső 1926-ban, a vármegyei aljegyzői állásról való lemondása után Budapestre költözött. A testvére, Rittinger Aurél a fővárosi közlekedési vállalatnál dolgozott, és bizonyára neki, az ő közbenjárásának köszönhetően kapott ott állást ő is. Egészen a nyugdíjazásáig dolgozott ott, mint irodavezető. Életének erről a szakaszáról nem adott át iratokat a levéltárnak. Az 1944-ben, az ostrom alatt meghalt testvére után maradt emlékek közül sem az iratokat tartotta fontosnak levéltárba adni, hanem a fényképeket. Rittinger Rezső testvérének, Rittinger Aurélnak a rábeszélésére kezdett el fényképezni. Az első képei 1925-ből valók, és egészen 1944-ig folyamatosan és tekintélyes mennyiségben készítette és őrizte meg őket. A fond terjedelmének nagyobb részét a fényképek alkotják. A többségük Budapesten és a környékén - pl. Mogyoródon, Pilisvörösváron, Budaörsön - készült, és meglehetős szociális érzékenységet árul el. Sok kép maradit az 1933-as gödöllői világjamboree-ról, a bécsi döntések következtében visszacsatolt területekre történt bevonulásról és a lebombázott Budapestről, de vannak természetesen családtagokról, barátokról, kirándulásokról készült felvételek is szép számmal.