Bánkiné Molnár Erzsébet: A Bács-Kiskun Megyei Levéltár Kiskun kerületi fondjai 1848–1876. Repertórium - Segédletek 1. (Kecskemét, 1996)
A Jászkun Kerület járási szintű közigazgatása 1849-1853
helységnek havonta jelentenie kellett a közigazgatás, és a közbiztonság állapotát. A járás községeiből beküldött jelentéseket a kapitány összegezte, véleményezte, majd összefoglaló táblázatba rendezetten továbbította a Jászkun Kerület főkapitányához. A néphangulatról fél havonta készítettek jelentést a cs. kir. Pest-Budai Kerületi Katonai Parancsnokság részére. A járási kapitányok e feladatban is közvetítő szerepet kaptak, a községektől összegyűjtött anyagot a főkapitányhoz továbbították, aki az egész Jászkun Kerületről adott összefoglaló adatokat a katonai parancsnokságnak. 10 Az ipar illetve a kereskedelem elsőfokú joghatósága 1851. áprilisától a főkapitányi hivatal lett, de a járási kapitányi hivatal készített negyedévenként kimutatást a járás területén iparűzési - vagy kereskedői engedélyekről illetve e jogok eltörléséről." Ezeket a jelentéseket a Pest-Budai Kereskedelmi és Iparkamarához továbbították. Az előírás szerint a katonai parancsnokságokhoz címzett jelentéseket a járási kapitányságoknál német nyelven kellett volna elkészíteni, ennek ellenére, bár tudtak németül, rendszeresen magyar nyelven írtak. Útlevél ügyben a járási kapitányi és a főkapitányi hivatal hatásköre megoszlott. A Jászkun Kerület területére és a beékelődött vármegyei területekre a járási kapitány, míg a távolabbi vidékekre a főkapitány adhatott ki útlevelet. A gyakorlatban ez a nehézkes módszer nem vált be. Már 1851-ben kérte a félegyházi járási kapitány, hogy az útlevélkiadás joga a községi bíróké legyen, hiszen ők ismerik legjobban a község lakosait. Javasolta, hogy csak a felügyeleti jog, illetve azoknak a pusztai 12 lakosoknak az útlevél ügye maradjon a járási kapitányoknál amelyek egyik községhez sem tartoznak. Ezt akkor nem valósították meg, de az 1853-ra kialakult gyakorlat az elképzelés megalapozottságát bizonyítja. Az útlevélkérelem gyakorlati elintézése a következőképpen történt: 1. az ügyfél megjelent a községi elöljáróságon és szóban kérte az útlevél kiadását, 2. a kérelemre a főbírói hivatal elkészítette az útlevélkérő személyleírását, s az erkölcsi garanciával együtt felterjesztette a járási kapitányhoz jóváhagyásra, 3. a járási kapitány amennyiben az utazni vágyó ellen nem merült fel kifogás láttamozta a személyleírást, s a bekért bélyegdíjjal együtt továbbította azt a főkapitányhoz, 4. a főkapitány a kiállított útlevelet visszaküldte a járási kapitányhoz, akitől végre az ügyfél megkapta. Hasonlóan hosszadalmas eljárást vezettek be más ügyekben is, pl. a fegyvertartási engedély, vagy a házalási engedély megszerzése esetében. A különböző gyülekezetek, egyesületek, illetve gyűlések engedélyezését a cs. kir. katonai és közigazgatási hatóságokhoz kellett bejelenteni. A felügyelet ezekben az esetekben is a járási kapitányságokhoz tartozott. 10 BKML. Kf. It. Fházi. Kap. 727 érk./1851. 11 BKML. Kf. It. Fházi Kap. beadv. jkv. 390/1851. 12 BKML. Kf. It. Fházi Kap. Levelező könyv 57/1852. január 23.
