Bánkiné Molnár Erzsébet: A Bács-Kiskun Megyei Levéltár Kiskun kerületi fondjai 1848–1876. Repertórium - Segédletek 1. (Kecskemét, 1996)

Az egyes települések közigazgatása 1848-1876

számadásokat. Az éves számadások felülvizsgálatát pedig a helyi közbirtokosságok hatáskörébe utalták. A kiegyezés után, a kormány 1867. március 8-iki és 11-iki határozata szerint, a községi közigazgatás átalakítását az 1848:23-26. tc. előírásai szerint végezték el. Összehívták az 1861 -es képviselőtestületeket akik intézkedtek a követválasztások végrehajtásáról. A régi tanácsok lemondtak, s helyükbe új választott tisztikarok kerültek. Ezt követően pedig megválasztották az új képviselőtestületeket. A községi törvényszékek helyreállítása a pénzhiány miatt akadozott, de megtörtént. A községjegyzői állásokat pályázat útján töltötték be. 1868-ban az egész kerületben felerősödött az a törekvés, hogy a birtokossági és a községi vagyont elkülönítsék, s a közbirtokosság szervezetileg is önállósuljon. Az átalakulást az egész Jászkun Kerületre érvényes szabályrendelet tette lehetővé. Változások történtek az igazgatási egységek hatósági jogviszonyaiban is. Az elsőfokú iparhatósági jogot visszakapták a községek, a másodfok a Jászkun Kerület (a megye) lett. Az államosítás és központosítás másik állomása az 1868:38 tc. értelmében megszervezett tankerület volt, melynek élén kinevezett tanfelügyelő állt. A Jászkun Kerület egy tankerületet képezett. Az 1869:4. tc. a községekben is elválasztotta a közigazgatást a jogszolgáltatástól Történtek tehát változások a kiegyezést követően is, de az átfogó községi rendezés az 1871. évi községi törvényig nem történt meg. Az 1871:18 tc. - a községi törvény - 1871. július 10-én lépett életbe. Ekkor a Jászkun Kerület törvényhatóságának átalakulása még nem fejeződött be, ezért a községi szervezést csak 1872. februárjában kezdhették meg. A Kiskun Kerület valamennyi - e segédletben érintett - községe rendezett tanácsú, vásártartási joggal rendelkező mezőváros volt. A községi törvény nehéz döntés elé állította a településeket. Dönteniük kellett arról, hogy tudják-e vállalni a törvény követelményeinek megfelelően a rendezett tanácsú város tetemes költségeit, vagy inkább lemondanak évszázados jogaikról. Félegyháza és Halas a rendezett tanácsú várossá alakulás mellett döntött, de Kunszentmiklós, Fülöpszállás, Majsa és Szabadszállás a nagyközséggé alakulást választotta. 1872. október végéig a döntések belügyminiszteri megerősítése is megtörtént. A községek új közjogi helyzetének jóváhagyása után megkezdődhettek a községi képviselő választások. Az autonóm igazgatási szervek letéteményese a képviselőtestület volt. A rendezett tanácsú város és a nagyközség önkormányzati jogát a képviselőtestületen keresztül gyakorolhatta. A rendezett tanácsú városokban a törvény előírásai szerint először képviselőket választottak, majd a megalakult közgyűlés saját jelöltjei közül megválasztotta a polgármestert és a többi tisztségviselőt. A nagyközségekben a képviselőket és az elöljáróság tagjait is közvetlen szavazással választották. Az átszervezési folyamat 1874-ben fejeződött be. Teljesen új vonása volt a községi törvénynek a községi illetőség bevezetése. Ez az osztrák községi törvényből átvett paragrafus közigazgatási vonatkozásban a polgári jogegyenlőség törvénybefoglalását jelentette, s az 1848 előtti állapothoz