Bánkiné Molnár Erzsébet: A Bács-Kiskun Megyei Levéltár Kiskun kerületi fondjai 1848–1876. Repertórium - Segédletek 1. (Kecskemét, 1996)
A kiskun járások árvaügyi hatóságai
1858. február 8-án a Pesti Kerületi cs. kir. Fötörvényszék elrendelte, hogy a hagyatéki tárgyalás alá tartozó ingó és ingatlan vagyon árverezését, ha azt a gondnokság alatti személy igényli, a hagyatéki bíróságnak kell engedélyezni. A bíróság eljárásában a polgári törvénykönyvhöz igazodott, de a járási árvabizottmány véleményét is kikérhette. Ugyanekkor az árvák védelmére kikötötték, hogy a gondnokság alatti személy ingatlan vagyona csak szükség esetén, s annak feltűnő előnyére árverezhető. 22 1861. március 1-től - amikor a Jászkun Kerület önkormányzati hatósága ismét az 1848-as állapot szerint működött - az árvaügyek kezelését visszaadták a helységek tanácsainak, a számadási kötelezettség pedig a közgyámra szállt. Az új szervezeti renddel az önkényuralmi időszak rossz emlékű intézményeinek működését olyan módon is ki akarták törölni, hogy a községeknek visszaadták a rájuk vonatkozó árvabizottmányi ügyiratokat és a kapcsolódó nyilvántartásokat. Az oszthatatlan hivatali könyvek és szabályrendeletek pedig továbbra is a járás, illetve a kerület levéltárában maradtak. A Helytartótanács 1862. májusában megkísérelte ezt a vármegyéktől eltérő gyakorlatot megszüntetni, de a községek ellenállása miatt októbertől mégis hozzájárult a községi kezeléshez. Ezzel 1873-ig visszatért az 1848 előtti árvaügyi gyakorlat, az ügyek közgyámi számadás melletti tanácsi kezelése és a Jászkun Kerület főfelügyelete. A polgári perrendtartást ideiglenesen szabályozó 1868:54. tc. a gyámhatósági teendőket a városi, illetve a megyei törvényszékekre bízta. A Jászkun Kerületben az egyes kerületek felügyeletét az erre kijelölt táblabírók látták el, s az 1868:54. tc. megjelenése után is mind a telekkönyvi, mind az árva és hagyatéki ügyek felügyeletét változatlanul hagyták. A Jászkun Kerület Központi Arvaszéke 1873. január 1-én kezdte meg a működését, elnöke a jászkun alkapitány, tagjai a központi tiszti ügyész, az árvaszéki ülnök és a főszámvevő lett. Munkájukat megfelelő irodai személyzet segítette. A központi árvaszék a rendezett tanácsú városokat saját árvaszéki szabályrendelet készítésére, 1873. január 1-től az árvaügyekre külön árvaszéki iktató vezetésére utasította. Ugyanakkor mint fellebviteli hatóság elrendelte a Jászkun Kerület nagyközségei árvaügyi iratainak átadását a központi árvaszék kezelésébe. Az átadást a községi közgyámok és főjegyzők készítették elő. Az átadás napját 1873. január 15-re tűzték ki. A községekben első folyamodása árvaszékeket nem szerveztek, e hatóságot a községi tanácsok helyettesítették. A községi tanácsoktól fellebbezett árvaügyek másodfokú elintézésére az 1871:18. tc. 24. §-a értelmében fellebbvitelként a központi árvaszék szolgált. Ez az alá-fölérendeltségi viszony fordítva is érvényesült, azaz a Jászkun Kerület Árvaszékének utasításait a főszolgabírók (kapitányok) és a községi tanácsok, rendezett tanácsú városokban a tanács erre kirendelt tagjai hajtották végre. A Kiskun Kerület két rendezett tanácsú városában - Halason és Félegyházán 1872-ben, a főbíró elnökletével megalakultak az árvaszékek, tagjaik a közgyámok és a tanácsnokok közül választott ülnökök voltak. 22 BKML. Kf. lt.Fházi JÁB. I. 1/7. 1858.
