Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

IV. AZ ELLENFORRADALOM HATALOMRAJUTÁSÁHOZ

megkötéséig is, hát még azután miképp is fog alakulni, és hogy ehhez képest hazánknak melyik nagyhatalom szövetségét kell keresnie. Egyszóval lehetetlen ma részletes politikai programot adni. Ennek csak a béke végleges megkötése után lesz helye. Most csak az irányelveket és a sarkalatos végcélokat jelölhetjük meg. Komoly politikus, aki nyitott szemmel néz, és aki személyes megbízhatóságára is ad valamit, az a ma felszínen mozgó és hangzatos szólamoktól hemzsegő pártok programja közül teljes egészében egyiket sem követheti. Az elmondottakon felül még azért nem léptem be egyik politikai pártba sem, bár jóformán mindgyiknek a programjában vannak olyan pontok, amelyeket annak idején követendőnek tartok, mert ezzel szemben vannak olyanok is, amelyeket nem helyeslek. Ezeken kívül egyikben sem látok megemlítve bizonyos sarkalatos végcélokat, amelyek pedig minden igaz magyar ember szívében, lelkében izzanak. Mint irányelveket követendőnek tartom, hogy Magyarország — a felekezeti türelmetlenség kizárásával — keresztény és nemzeti demokratikus állam legyen; az állam formája pedig — a közelmúltak szomorú tapasztalatai miatt — királyság. Mint sarkalatos végcélt kitűzöm és hangoztatom Magyarország területi épségének alkalmas időben való feltétlen visszaállítását, ami csupán ezen törekvésnek állandóan szőnyegen való tartásával érhető el, és hogy Szent Koronánk habsburgi fejet soha többé ne érinthessen, vagyis magyar király többé habsburgi ne lehessen. Ezen két utóbbi sarkalatos végcélt ilyen kifejezetten és határozottan egyik párt sem írta a zászlajára. Csak lapítanak. Hogy miért ? Azért, mert mindegyik kormány képes akar maradni úgy a győztes antanttal szemben, mint a levitézlett Habsburgokkal szemben. Az irányelveim közül is a keresztény és nemzeti szavak mellett még nagy súlyt helyezek a demokratikus szóra, mert csak ezen irányelvnek a követése mellett látom elérhetőnek a felbolygatott és felforgatott társadalmi egyensúlynak a helyreállítását. Az állam társadalmi rendekből alakul; tehát mindegyik társadalmi rend az állam fundamentumának egy-egy alapköve. Ha ezek rendben egymás mellé helyeződnek, akkor társadalmi egyensúly van, és az állam gépezete nyugodtan működhet; de, ha egymás fölé, egymás elnyomására törekszenek, akkor a társadalmi egyensúly felborul, és az állam gépezete megáll, forradalom lesz. A demokratikus irányelvek követése kizárja azt, hogy a munkás társadalmi osztály, amely ugyan legutóbb a bitang vezetői által félre vezetve rossz vizeken evezett, éppúgy mint a többi társadalmi osztály a társadalmi egyen-