Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

III. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ

ték meg, tíz rekvirálás sem volt képes a termelőknél a proletárok számára gabonát előteremteni, amikor megengedtük a szabad őrlést, két nap alatt öt vagon gabonát szállítottak be a malmokhoz. Az elrejtés munkáját most is folytatni akarják, és azt hiszik, hogy nem tudjuk, hogy esténként a földekről hazajövet a szekereken, az ülések helyén zsákszámra hordják haza a gabonát. Láthatjuk tehát, kicsodák ezek a kíméletes bánásmódban részesített termelők, és láthatjuk azt is, hogy itt irgalmatlanul keményen, erélyesen kell velük szemben a proletárdiktatúrát alkalmazni. Ha nem tudják megérteni szép szóval, meg kell, hogy értsék a kemény erőszak folytán, hogy ebben a Tanácsköztársaságban nem tűr a proletariátus szabotálást, és aki megkísérli ezt, keservesen fogja érezni a hátán a munkásság kemény öklét. A kisgazdák nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy suttyomban elkövetett csendes ellenforradalmi ténykedéseiket nyugodtan fogja a munkásság tűrni, hogy ki tudnak bennünket éheztetni. A feleletet a csúnya és embertelen viselkedésükre, szabotálásukra igen hamar megkapják, és az csak természetes, hogy ez nem lesz se kivételes bánásmód, se simogató becézés, hanem a diktatúra kemény, de mindenesetre eredményes megnyilvánulása. Letörjük a szabotálókat, akik éppen olyan ellenségei a munkásság hatalmának, mint a fegyveresen támadó fehérgárdisták, Neményi Mátyás: Miért üres a piac? — Népakarat, 1919. július 16. (I. évf. 47. sz.)