Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

III. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ

a községben magáról, hogy a fehérek mellé állt volna, és őket fegyverrel vagy céljuk elérése céljából másképpen támogatta volna, azt mondják meg nyíltan, hogy a bűnösök vegyék el méltó büntetésüket. De vigyázzanak a tanácstagok arra, hogy ártatlan embereket rossz akaratból vagy félreértés miatt ne állítsanak a forradalmi törvényszék elé. Azokra a fecsegő, rossz szájú asszonyokra pedig ne adjanak, akiknek mindegy, hogy milyen irányú és célú mozgalomról van szó, mert a szájukat éppen úgy jártatják a vörösök mellett, mint a fehérek mellett, azok csak azt keresik, hogy a nyelvüket használhassák. Sok ilyen fecsegő, rossz szájú asszony van a községben, kik most rettegve várják, hogy valaki fel nem jelenti-e őket azokért, amikre maguk sem tudják, hogy mit beszéltek. Kéri a tanácstagokat, hogy azokkal az asszonyokkal saját maguk intézzék el a dolgot. Magyarázzák mag nekik a tévelygésüket, és mondják el, hogy önmaguk érdekei ellen kiabáltak, amikor a fehéreket majmolva egyszerre minden ok nélkül szidni kezdték a Proletárdiktatúrát. Referál továbbá Lukács elvtárs a tanácsnak a fehér uralom bukásának történetéről; elmondja, hogy a bevonuló vörös katonák parancsnokánál jelentkezett, és referált neki a helyi dolgokról, továbbá a vasárnap reggel, az ellenforradalom leveréséhez érkezett csapatok parancsnokáénál a vasútnál jelentkezett, és miután referált a helyi dolgokról, elmondta, hogy a síneket azért segédkeztek az apostagiak felszedni, mert a szombat délután megjelent páncélvonat vöröskatonáinak távozása után megjelentek a községben kocsin a soltiak, és azt a parancsot adták a községbelieknek, hogy menjenek a segítségükre, és azonnal kezdjenek hozzá a sínek felszedéséhez, különben felgyújtják és megtámadják a községet. Ezeket hallva Csömöri Ferenc elvtárssal együtt elment a postára telephonálni Dunavecsére az intézőbizottsághoz. Kifejtették, hogy olyan száraz időben, amikor egy ház felgyújtásától porrá éghet az egész község, és a teljesen lefegyverzett községet megtámadva a soltiak könnyen tönkretehetik, akkor ajánlják, hogy csak tessék-lássékra néhány embert kirendelnek a sínek felszedéséhez, és ha kell a visszaállításra kirendelik az egész községet. A telephonba helyeselték Veoséről ezt az ajánlatot, és erre adták ki azt az utasítást, hogy az apostagiak vegyenek részt a sínek felszedésében. Egyben jelenti Lukács elvtárs, hogy a parancsnok elvtársnak felajánlotta az egész község kirendelését a sínek helyreállításához, mit a parancsnok elvtárs igénybe is vett. Elmondta továbbá Lukács elvtárs a parancsnok elvtársnak, hogy Apostagról se Solt alá, se Kunszentmiklós alá fegyveresen egyetlenegy ember sem ment a fehérek erősítésére. A parancsnok elvtárs megígérte, hogy ilyen irányban informálni fogja Szamuely Népbiztos elvtársat. Ezután megemlékezett Lukács elvtárs a Gyurcsó Tstván és Rajcs István