Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

III. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ

közellátás pedig nem fog bőranyagot adni, csak a termelőszövetkezetnek. (Helyeslés.) Már most ezek, ha akarnak, bemennek a termelőszövetkezetbe, ha nem akarnak, akkor elmehetnek kapálni vagy aratni, ahogy nekik tetszik. (Tetszés és taps.) Ilyenképpen el lehet bánni ezekkel a kispolgárokkal is, csak nem kell félni hozzájuk nyúlni. (Úgy van! Nagy taps!) A 446 vagy 445, aki a 100 holdon felül áll Kiskunhalason, ezek nem mernek egy cseppet sem rugdalózni. Ha ezek nem mernek, akkor amazok sem mernek, mert ma még mindig ők is abban a rettegésben vannak, hogy esetleg rájuk is kiterjesztik. De éppen szükséges is, hogy ne várjunk egy évet vagy kettőt, mert ismétlem az előbbeni állításomat, akkora kinyílik a szemük egy kicsit, mint a kilencnapos kis kutyáé (Derültség.), és akkor bizony vörös őrséggel a vvagyörös hadsereggel sem lehet őket lefogni. Mélyen tisztelt elvtársak! Én is némileg csak érinteni kívánom azt, ami váddal az előadó elvtársak, a napirend előadói, megvádolták a vidéki direktóriumokat (Felkiáltások; Tisztelet a kivételnek!) avval, hogy valami csempészkereskedést is űznek. (Közbeszólás: Van olyan hely!) Lehetséges, hogy űznek, de bocsánatot kérek, annyira nem, mint Budaj>esten. (Nagy tetszés és taps.) Még pedig hogy röviden bebizonyítsam, (Halljuk, Halljuk!) Kiskunhalason alul a göbölyjárási állomás egy pusztai állomás. Ott van közel a demarkációs vonal. A mindenhova kinyúló és odaérő közellátási hivatalnak a megbízottai oda is ki lettek küldve már ezelőtt, talán három héttel, hogy nézzék meg a helyet. Meg is nézték, be is vált pompásan. Hozzá is fogtak rögtön a munkához. Az egyik kezükkel vettek, a másikkal adtak. (Zajos derültség.) Kérem alássan, azt mondják, a vidéki direktóriumok azok, akik pl. csempészüzérkedést csinálnak. Bocsánat, nem. Mi vagy négy hétig állandóan veszekedtünk Budapesttel. Nem tudom, vannak-e itt azokból a népbiztosokból, akikkel telefonon találkoztunk és beszélgettünk. (Derültség. Taps.) Kértük, hogy tulajdonképpen vessenek véget ennek a borzasztó állapotnak, mert tűrhetetlen. Nem azért, mert irigyeltük volna, amit elhordták, de azt a részét a határnak, a gabonavetést teljesen tönkretették, letaposta az a több ezer és ezer letóduló csempész a fővárosból, akik lánckereskedést űznek, azok között is a legutolsóbbak. Nem tudom, bocsánatot kérek, 13-án mikor a vonatra felültem. . . Erdélyi Mór népbiztos: Akkor szűnt meg, azon a napon. Kovács Sándor: Bocsánatot kérek, akkor még szabadon hoztak, ami nekik tetszett. De a vége az egésznek az, hogy semmibe sem veszik, rendelet ide, rendelet amoda, azok, akik például kötelesek volnának a rendeletnek