Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

III. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ

nak ezt a rendeletet felolvastuk, óriási volt a felháborodás, csodálkozásukat fejezték ki azon, hogy Nyisztor elvtársunk, aki Magyarország földmívelőosztályának a proletárságát képviseli a mezőgazdasági, a földmívelésügyi népbiztosságban, hogy olyan ember, aki kisgyermekkora óta uradalmakban dolgozott, aki tolta a kapitalista osztály jármát abban az időben, és elnyomott ember volt, húzta éjjel-nappal az igát, hogyan adhat ki egy olyan ember ilyen rendeletet, és hogyan lehet rendelettel agyonütni a már megállapított magas munkabéreket. Természetesen meg kellett nyugtatni az elvtársakat, hogy nem éppen a földmívelésügyi népbiztos, Nyisztor elvtárs lehet ennek az oka, hanem talán a környezetében van a hiba, hogy nem úgy adtuk meg neki az információkat, mint kellett volna, talán nem hívta magához azokat a szakembereket, akik mezőgazdasági képzettséggel bírnak. Egy megnyugtató dolog azonban mégis volt a rendeletben: az, amikor azt mondja körülírva, hogy ahol a munkabér a rendelet kibocsátásakor magasabb volt, azt visszaszívni nem lehet. Ebbe tudtunk csak belekapaszkodni, és nem is engedtük meg egyáltalán a munkabérek leszállítását, mert ha megengedtük volna, mi, a vezetőség, akik mindig amellett voltunk, hogy a munkásságot békességben tartsuk, akkor ezt a célunkat nem értük volna el, megnyugtattuk hát őket, hogy megmarad a munkabér, amelyet megállapítottunk. Mert hiszen, ha másképpen sült volna el a dolog, ha mi, a vezetőség, ragaszkodunk a rendelethez, akkor mi történt volna ? Talán egy kis parasztforradalom keletkezett volna belőle. Azt mondták: teljes lehetetlenség így dolgozni; nincs ennivaló, és ha nem adtok ennivalót, legalább adjatok magas fizetést, amelyért azt a csekély ennivalót meg tudjuk fizetni. Természetesen megnyugtattuk őket, azonban ragaszkodtunk a földmívelésügyi népbiztosság rendeletének egy pontjához. Megtartottuk az egy órai reggelizési, két órai ebéd- és félórai uzsonnaidőt. Az azonban, hogy napkeltétől naplementéig dolgozzanak, természetesen nem tetszett nekik, mert eddig 10 órát dolgoztak, most pedig azt kívánták, hogy napkeltétől napnyugtáig dolgozzanak, és ne órabért, hanem napszámbért kapjanak. Némely helyen be tudtuk ezt diktálni, de nem mindenütt, Van még egy hiba, amit szóvá kell tenni. Én őszintén kijelentem a t. elvtársaknak, én nem sajnálom azt, és nem irigylem, ha valaki magasabb munkabért kap, vagy azért, mert jobban megérdemli, vagy nagyobb szaktudása és gyakorlati képessége van, azonban — azt hiszem így van ez más vidéken is, nemcsak Kecskemét határában — a földmívelő proletárság nincs azzal tisztában, hogy miért kap az iparos 8,50 koronát, és miért dolgozik az 8 óra hosszat, és miért rendelték el neki a 25 koronát, és miért dolgozik ő napfelkeltétől naplementéig, esetleg tovább is.