Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

III. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ

a kérdések minél gyorsabban és simábban intéztessenek el mindenütt, nehogy ebből bárhol is a termés biztosítása hátrányt szenvedjen. Ami magát a mezőgazdaságot Pest vármegyében illeti, erre nézve röviden néhány számszerű adatot óhajtok elmondani. Az anyag igazán terjedelmes, és teljes szakszerűséggel van feldolgozva, azonban annyi idejük Önöknek nincs, hogy mi ezt az anyagot pontonkint legapróbb részleteiben letárgyal hatnók. Mindenesetre fontos azonban, hogy főbb vonásaiban minden egyes szovjet kiküldött lássa, hogy vármegyénkben a mezőgazdasági munkák, a megművelt területek miként állanak. Annál inkább szükséges ez, mert a kishitűek és a tudatlanok lépten nyomon azzal állanak elő, hogy a vidéken a földmunkások és a kisgazdák amerikáznak, nem dolgoznak. (Felkiáltások: Nem igaz!) Ezekkel a mendemondákkal, ujjbólszopott rosszakaratú híresztelésekkel szemben álljanak itt a következő tények: Pest megyében 257 542 kat. hold volt őszivel bevetve, tavaszival be van vetve 82 989 kat. hold, tengerivel 80 230 kat. hold, burgonyával 20 556 kat. hold, konyhakertészettel 9 415 kat. hold, legelő és vetett takarmány volt összesen 153 772 kat. holdon. Parlagon volt 19 999 kat. hold. Ezen parlagon levő földekre nézve a következő magyarázattal szolgálhatok: Ezek a területek részben a tavaszi esőzések következtében előállott áradások által elöntött területek, részben pedig egyébként is állandóan mocsaras területek. Olyan 20 000 kat. holdról van tehát itt szó, amely sajnos a hiányos csatlakozási munkák következtében évről évre mint jelenség lép fel, s ez mint jelenség mutatkozni fog mindaddig, míg különösen Pest megyének alsó részén egy szakszerű csatornázással a vadvizeket és a felesleges esővizeket le nem vezetjük. (Úgy van!) Ha már most ezt a 20 000 kat. hold földet is tekintetbe vesszük, akkor megműveletlenül Pest megyében az idén egy kat. hold terület sem maradt. Nehéz dolog volt ez elvtársaim, mert sok helyen az iga, a vetőmag hiányzott, s különösen abban az időben lépett fel mindaz a baj, amikor a proletáruralom vette át az ország vezetését. Nekünk tehát először meg kellett birkóznunk a régi rendszerből itt maradt bürokratákkal, mert bárhová ment az ember, csukott ajtókat talált, vagy ha az ajtók nem is voltak csukva, egyszerűen falhoz akarták szorítani az embert, hogy majd akkor és akkor fogad a népbiztos. A jó falusi embert falhoz lehet állítani, de minket nem. Fütyültünk a hivatalos órára, az ajtó előtt levő titkár elvtársunknak — ha ugyan elvtárs volt — bejelentésére mi bementünk, mert be kellett mennünk, mert nem értünk rá. Ha valahol vetőmagot vagy igát kértek, vagy amikor jött a vörös hadsereg szervezése, a lovak igénylése, és amikor sok helyről aránytalanul sok lovat elvittek, akkor nem lehetett teketóriázni, akkor nem lehetett minket a falhoz állítani, félreállítani, hanem egyszerűen ellöktük, elsodortuk