Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

Bevezetés. Romsics Ignác: Duna—Tisza közének társadalmi-politikai viszonyai 1918—19-ben (vázlat)

jelentéktelen volt, de létezett intelligencia. Fenti települések belterületén a Duna—Tisza közi össznépesség 19,42 %-a élt. Mind az összlakosság száma és megoszlása, mint a település külső képe és szerkezete alapján jelentősnek nevezhető különbségek választották el az „átlag-falu"-tói Kiskunhalast és Nagykőröst, különösen pedig Ceglédet és Kiskunfélegyházát. Az ipar-forgalmi össznépesség száma ezekben a településekben már 5 és 10 000 között mozgott, s az értelmiségi lakosság száma is meghaladta — Kiskunhalas kivételével — az 1000-et. Míg a falusias mezővárosokban az ipari munkásság száma sehol sem haladta meg az 500-at (az alacsonyabb rendű Településtípusokban, ahol a népesség közel kétharmada élt, ez a réteg effektive nem is létezett) ebben a négy városban igen. Számuk Cegléden 1692, Kiskunfélegyházán 1547, Nagykőrösön 871, Kiskunhalason 610 volt. A Dél-Pest megj^ei ipar-forgalmi és értelmiségi lakosságnak egj^aránt több mint egyharmada (35,35%, ill. 34,96%) élt ebben a négy városban. S jóllehet ipari munkásság alatt döntően ebben az esetben is kisipari munkásságot kell értenünk (Nagykőrösön 1, Kiskunfélegyházán 5, Cegléden 6 húsz főnél több munkást alkalmazó ipari objektum volt, Kiskunhalason pedig egy sem) a korábban kimutatott egy-két száz nagyipari munkás (ha ilyen környezetben jogosult egyáltalán ezt a megnevezést használni) kizárólag ebbe a négy városba koncentrálódott. A parasztság aránya és különösen száma azonban még ezekben a településekben is magas volt, ami ezeknek a városoknak sajátos településszerkezetével, a városias központot körülvevő óriásfalvakkal, ill. a több száz négyzetkilométernyi tanyavilággal magyarázható. Adataink összehasonlíthatósága kedvéért sem ejtettünk szót eddig a 66 834 fős összlakosságú Kecskemétről, a térség egyetlen törvényhatósági jogú városáról. Népességének foglalkozásszerkezeti főarányai szempontjából Kecskemétet inkább csak mennyiségi, s nem minőségi különbségek választották el a 4 másik mezővárostól. Jelentősebb eltérésként vehető számba az értelmiség és a kereső ipari segédszemélyzet száma (3347, ill. 3541 fő), amelyek mintegy kétszeresei voltak a rendezett tanácsú városokéinak, ill. a húsz 20 főnél több alkalmazottat foglalkoztató ipari vállalat, amely szám majdnem kétszeresét tette ki az összes Dél-Pest megyei „gyár" mennjdségének, s ahol kb. 6—800 ipari munkás dolgozhatott.

7 Kecskemét és a 4 másik mezőváros belterületén a Dél-Pest megyei össznépesség 23,23 %-a élt. Ezek voltak azok a települések, amelyek viszonylag modernebb légkörükkel szigetekként emelkedtek ki a tradicionális parasztvilágból, ahol Nyugat-Európa és Budapest szellemi kohóiból érkező „üze7 ROMSICS, 1975/a. 201—200. p.