Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

III. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ

keltek szárnyra, és ennek következtében több helyütt a fehér gárdáknak sikerült felülkerekedniök. A Ceglédtől alig 16 kilométernyire fekvő Abonyban a románok közeledésének már csak a hírére is felütötte fejét az ellenforradalom. A hadifőparancsnokság hagyta ott elsősorban állomását, majd Abony direktóriuma is fej veszítve hagyta ott helyét, és szökve igyekezett bőrét megmenteni anélkül, hogy a legkisebb ellenállást is megkísérelték volna. A távíró gyorsaságával rohanó rémhírek délben már azt jelentették Ceglédre, hogy a románok Abony alatt állanak és hogy ott már teljesen a fehér gárdisták lettek úrrá. Úgy látszott, mintha a proletárforradalon végképpen elveszett volna, mert a rémhírek szerint a vörös csapatok ellenállásra képtelenek, mert a proletariátus nem tudja megérteni, hogy a saját uralmának a megvédéséről van szó. A helyzet ilyennek mutatkozott, és bár hatalmas csapatok álltak Cegléden is a tanácsköztársaság rendelkezésére, már-már arról beszéltek illetékes helyen, hogy fel kell adni minden reményt, a románokat visszaszorítani nem lehet, és jobb, hogy ha egészen Budapestig még a védekezést sem kíséreljük meg. Ekkor következett be az a történelmi szerep, amelyet ezek a halálosan komoly órák a ceglédi direktóriumnak juttattak, mert ez a direktórium mindenkinek a véleményével szemben azt a határozott álláspontot képviselte, hogy ha tényleg jönnek a románok, akkor minden meglevő erőnkkel az utolsó csepp vérünkig védeni kell a proletariátus diktatúráját, és nemcsak védenünk kell, hanem offenzívába kell átmennünk, és az ellenforradalom letörésével egyben meglepetésszerűen vissza kell szorítanunk a román hordákat. Mindenütt nagy volt a csüggedés, és aligha volt egy hely, ahol oly nagy elhatározásokkal néztek volna az események elébe, mint itt a direktóriumban, amely állandó telefonösszeköttetésben állott a vidékkel, igyekezett a rémhírekkel szemben mindenütt a való tényállásnak megfelelően ismertetni a helyzetet, és megnyugtatni azokat, akik reszketve néztek a román csapatok beözönlése elé. Nem különben állandó érintkezést tartottak fenn Stromfeld vezérkari főnökkel, az összes népbiztosságokkal, akik előtt folytonosan hangoztatták, hogy az itt állomásozó vörös csapatok offenzív erővel bírnak.