Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

Bevezetés. Romsics Ignác: Duna—Tisza közének társadalmi-politikai viszonyai 1918—19-ben (vázlat)

tesen főleg a kisparasztság) ugyan a törpebirtokosokkal és az agrármunkássággal is mutatott — főleg életmódbeli — rokonságot, egészében véve azonban inkább a polgárság egy külön rétegének tekintendők. A birtokos paraszti létben élők, 5 kat. holdnál nagyobb földtulajdonnal vagy földbérlettel rendelkező keresőknek és családtagjaiknak több mint 200 ezres tömege jelentette a vidék mennyiségileg legszámottevőbb és viszonylag homogén rétegét: az összlakosság 43%-át adták. A kisparaszti, illetve a közép- és gazdagparaszti családok ezen belüli aránya, hozzávetőleg 60—40% lehetett. A parasztság másik alapvető csoportja, az agrárproletariátus a tulajdonosi és a proletár lét közötti átmeneti helyzetben élő 5 kat. hold alatti törpebirtokosokból, a szűkebb értelemben vett mezőgazdasági napszámosokból, a mezőgazdasági cselédekből és ezek családtagjaiból tevődött össze. Együttes számuk valamivel több volt mint 150 ezer, az összlakosság 31 %-át tették A mezőgazdasági és ipari jellegű munkát végző proletárok közötti átmeneti kategóriákat alkotó ún. k.m.n. napszámosok és házi cselédek (valamivel több mint 20 ezer kereső és eltartott) adták az összlakosság 3,5 %-át. A katonaság és a véderő egy részét is ideszámítva az egyéb munkás rétegek együttes arányát 4%-ra becsüljük. Az agrárproletariátus számának kevesebb mint 1/3-át (kb. 43—45 ezer fő, az össznépesség 8—9 %-át tette ki az ipari-forgalmi munkásság. Mindezek alapján a Dél-Pest megyei társadalom vázlatos osztályszerkezete így összegezhető : Középrétegek Munkásság közép-és kispolgárság 13—14% ipar-forgalmi munkásA térség századvégi és század eleji politikai életét a fentebb leírt foglalkozás-szerkezeti struktúra és osztályszerkezet határozta meg. Részint a szűkre szabott magyar választójogi rendszer, részint a műveltségi és iskolázottsági viszonyok következtében a régió hivatalos politikai közvéleményének formálói a középrétegek és a birtokos parasztság legfelsőbb csoportjai közül kerültek ki. Részint politikai hagyományaiknak, részint gazdasági-politikai érdekeiknek megfelelően általában liberális függetlenségi párti politikusokat juttattak a parlamentbe. Nagykőrös éveken keki. birtokos parasztság Összesen: 56-57% 43% ság 8-9% agrárproletariátus (a törpebirtokossággal együtt) 31% egyéb 4% Összesen: 43—44 %